Jó napot. Az első lányom amikor megszületett külön szobába mentem az apjától. Apa 3 műszakba járt dolgozni, ezèrt úgy gondoltuk így jobban kitudja magát pihenni. A helyzet az, hogy eddig jól.is működött. Esti rutinok után 21 előtt lefekvès. 2 lány külön ágyban tőlem elaludt, kb. 15.perc ès èn átmegyek apához, ha nem vagyunk túl fáradtak megnèzünk egy filmet, házas életet élünk. Aztán ő marad a szobájában én pedig a lányokèban az ágyamba tèrek. Ment ez eddig, de kb. 3 hònapja a lányom ráébredt az igazságra, hogy èn nem vagyok ott állandóan. Azóta vagy nem.alszik el, vagy csak felületesen ès amint kitennèm a lábam felèbred és sír. Tudom, hogy nagyon elrontottam a dolgokat. Nagyon rosszul.szokattam ès teljes mèrtèkben a mi hibánk. A fèrjem mondta már pár ève, hogy ez így nem lesz OK. Akkor próbálkoztunk is egy lefekszünk, puszi ès anya kijön a szobából lefekvèssel, de 1 hèt után feladtuk. Igazából a fèrjem is ideges lett, hogy nem megy, veszekedèsbe torkollot, aztán annyiban maradt. A gyerek fél is egyedül. Órákig beszèlgettem vele egyik este, kb. 1 hónapja. Nagy nehezen elmondta, hogy látott egy rossz jelenetet a tèvèben mamánál ès azóta fèl egy mítikus lènytől. Kivesèztük ezt is, azt hittem ez rendben lesz. De nem! Mintha azt lesnè, mèg fèlálomban is, hogy mikor távozom a szobából. Rámegy hosszú távon a házosságom. Kettesben időt csak este tudunk tölteni. Èn 6ra megyek dolgozni, ő műszakba 12 órában. Pár közös estènk lenne együtt 1 hèten. Ezelőtt heti 3x szakítottunk egymásra időt, most havi 3x van idő, ha elviszem őket mamához. Egyre frusztráltabb mindkettőnk. Nagyon fâj, komoly ára van az elmúlt években megszokott rendszernek. Azt tudom mit rontottam el, de azt nem hogyan tegyem rendbe! Erőltessem a külön alvást? De ha csak meghallja elkezd zokogni. Van egy 3. Szobánk. Egy este odamentem aludni. Sírva jött a gyerek, hogy ő akkor sem tud aludni. Próbáltam az èjjeli fényt, nem segít, sőt fèny mellett mègjobban nem akar aludni, mèg velem 1 szobában sem. Nem tudom mi tèvő legyek? Egyèbkènt a lányom egy okos, talpraesett gyerek. Elèg makacs, nehezen beszèl az érzéseiről, nehezen nyílik meg. De napközben a fentieknek semmi jele. El van magának, nem akar állandóan a közelemben lenni. Sőt, rendre dacol velem! De pl. Az udvaron nem igazán hajlandò egyedül lenni, esetleg a tesójával, vele is kis ideig. Valamelyik hajnalban felébredt. Mondtam neki, hogy amíg nem ér ide mama (ő szokott vigyázni rájuk, amikor nincs felügyelet elszaladok a pèksègbe, 10 perc – ennek is sírás lett a vège) , pedig tudja, hogy máskor is volt már ilyen, igaz akkor aludt. Fèl egyedül lenni. Èn ennyi idősen egèsz éjszakára egyedül voltam nèha a húgommal, amikor anyuèknak èjszakáznia kellett. Nem fèltem, de valahol lehet ezèrt volt nehèz elszakadni a gyerektől. 2018ig èn is műszakban voltam ès dèlelőttös hèten, mindig mellè feküdtem, hogy kompenzáljam, hogy dèlutánosban ès éjszakásban nem vagyok ott. Akkor ez tűnt jò döntèsnek. Most pedig itt tartunk. Kèrem adjon tanácsot! Hogyan csináljuk ezt, hogy ne sèrüljön a gyerek?
Dr. Szabó Zsuzsanna válasza alvászavar gyermekeknél témában >>>