Április közepén vált online, még a Fitoterapia c. folyóiratban történő megjelenése előtt olvashatóvá az Amel Boudjelal (M’sila, Algéria) által vezetett, algériai és olasz kutatócsoport tanulmánya a Pistacia vera sebgyógyító hatásáról. E heti blogbejegyzésünk témájául válasszuk tehát az Iránban „mosolygó”, Kínában „boldog” diónak nevezett pisztácia (vagy pisztáciafa) felhasználását a sebkezelésben! A mediterrán növény a szömörcefélék családjába tartozik, legismertebb faja a cikkben említett P. vera, amelynek olajokban gazdag magját fogyasztják. Éjjel szüretelik, mert nappal a munkásokra káros hatású illóolajokat bocsát ki. Napjainkban a növény termesztésében az USA, Irán és Törökország jár az élen, ez a három ország adja a világtermelés 95%-át.
A szó a középperzsa (az ókori perzsák pénzként is használták) pistak-ból származik, amely a görög (πιστάκιον, pistákion) és a latin nyelven keresztül jutott el a modern nyelvekbe. Fogyasztásának bizonyítékai 300.000 évre, a neandervölgyiekig nyúlnak vissza. Elszenesedett pisztácia maradványokat találtak az izraeli Kebara-barlangban. A P. verát először a bronzkori Közép-Ázsiában termesztették, a legkorábbi leletek Djarkutánból (a mai Üzbegisztán területéről) származnak. Európába részben Nagy Sándor hódításai révén (i. e. 334-323), részben Tiberius római császár uralma alatt (i. sz. 1. század) jutott el.
Az asszírok és a görögök gyógyhatású gyógyszerként, erős afrodiziákumként, illetve mérgező állatok marásainak ellenszereként ismerték. A perzsa származású polihisztor, korának legkiválóbb orvosa és filozófusa, Avicenna (i. sz. 980–1037) szerint jót tesz a gyomornak, míg Galénosz (i. sz. 129-216) kételkedett ebben. Avicenna májbetegségre is ajánlotta, s afrodiziákumnként írta le. Az arab Averroës (i. sz. 1126-1198) szerint olaja természeténél fogva erősíti a gyomrot és a májat, az egyik leghasznosabb gyógyszernek tartotta.
A népgyógyászatban a pisztáciát fogfájásra, fogíny erősítésre, májbetegségekre, emésztési zavarokra, vérzéscsillapításra, valamint keringési zavarokra alkalmazzák. A téma kiváló összefoglalóját adja Fatemeh Mahjoub (Mashhad, Irán) és munkatársai 2018-as publikációja a J. Med. Life c. folyóiratban.
Tápanyagokban gazdag: nagyobb mennyiségben tartalmazza az A-vitamin előanyagát, a béta-karotint, továbbá foszfort, B1- és B6-vitamint, káliumot, magnéziumot és rostokat is. Magas a karotinoid-tartalma, ami segít csökkenteni egyes krónikus betegségek kialakulásának rizikóját, s jót tesz a szív egészségének is. Fogyasztása hozzájárul az LDL-koleszterin szintjének csökkentéséhez a szervezetben.
Fatemeh Mahjoub és mtsai már említett tanulmánya kitér a sebkezelésben való alkalmazásra is. Hivatkoznak például Nader Tanideh (Shiraz, Irán) és munkatársai 2014-es tanulmányára, amelyben kimutatták, hogy a pisztácia gyanta kivonat az angiogenezis, az alap fibroblaszt növekedési faktor (bFGF) és a vérlemezkékből származó növekedési faktor koncentrációjának növelése útján hatásosnak bizonyul az égési sebek gyógyításában. Egy másik általuk hivatkozott iráni klinikai vizsgálat (Nayereh As’adi és mtsai, 2017) eredményei pedig azt mutatták, hogy a P. atlantica olajgyantája (oleorezin) jótékony hatással van a mellbimbórepedésre és a fájdalomra.
Még 2011-ben jelent meg Mahin Tohidi (Ilam, Irán) és munkatársai cikke, amely szerint in vitro kísérletekben négyféle P. atlantica és P. khinjuk kivonat antibakteriális aktivitását vizsgálták három baktériumtörzsön (Escherichia coli, Staphylococcus aureus és Staphylococcus epidermidis). Kimetszéses sebmodell segítségével végeztek például kísérletet a P. khinjuk metanolos kivonatának Wistar patkányok sebgyógyulási potenciáljának felmérésére. Az eredményeik azt mutatták, hogy két növény kivonata sebgyógyító és antibakteriális hatású vegyületekkel rendelkezik.
2014-ben a Mohammad Reza Farahpour – Salar Fathollahpour (Umria, Irán) szerzőpáros arról számolt be, hogy a gyulladásos fázis lerövidítésével, a cellularitás növelésével és a kollagénszintézis elősegítésével a P. atlantica és a lenmag kenőcsök helyi együttes alkalmazása elősegítette a sebgyógyulást, nyulakban.
2015-ben ugyancsak M. R. Farahpour elsőszerzőségével jelent meg egy tanulmány, amelynek szerzői leírták, hogy a hidroetanolos P. atlantica héj kivonat javítja a sebgyógyulási folyamatot, s bizonyítékkal szolgáltak a hízósejtek infiltrációjára, az angiogenezisre és az RNS stabilitására. A kivonat növelte a sebösszehúzódási százalékot és a hidroxiprolin-tartalmat.
2020-ban Parisa Sarkhail (Teherán, Irán) és munkatársai igazolták a P. vera héjának a sebgyógyítást célzó hagyományos alkalmazását, a 3-epimasticadienolsav szignifikánsan hatékonynak bizonyult a sebgyógyulásban. Ez az aktív vegyület (200 μg/ml) jelentősen megnövelte a fibroblasztok proliferációját és migrációját, aminek eredményeként a karcolási terület körülbelül 45%-kal csökkent. Erős gátló hatást mutatott az IL-6 és TNF-α génexpressziójára, valamint stimuláló hatást az NF-κB génexpresszióra azonos dózis mellett.
2021-ben Navid Mirmohammadsadegh (Teherán, Irán) és munkatársai úgy összegezték eredményeiket, hogy a P. atlantica gyümölcsolajjal bevont bakteriális cellulóz potenciálisan egy biológiailag biztonságos kötszer lehet. Szövettani elemzéseik azt mutatták, hogy e cellulóz szignifikánsan csökkentette a neutrofilek számát, mint a gyulladás mértékét, akár a negatív, akár a pozitív kontrollhoz képest, s az ezzel kezelt csoportban gyorsabban zárult be a seb, mint a többi kezelés esetében.
Visszatérve a bevezetőben említett cikkre, a szerzők is megerősítik, hogy a P. vera olajgyantája a sebek kezelésére hagyományosan használt természetes termékek egyike. Azt állítják, hogy mindeddig nem készült olyan tudományos beszámoló, amely alátámasztotta volna ezt az állítást. Most viszont in vivo kutatásaik eredményeit úgy összegezték, hogy az olasz és algériai olajgyanta kenőcsök jelentős sebösszehúzódást mutattak a 8. naptól a 16. napig a negatív kontrollhoz képest, s statisztikailag nem mutattak különbséget a referencia gyógyszerhez képest. Eredményeiket az érintett szövetek szövettani értékelése is megerősítette. A toxicitás jeleinek hiánya a nyulak bőrén a kenőcsök biztonságosságát jelezte. Mindkét olajgyanta nagyon hatékony sebgyógyító szernek bizonyult.
„A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!…” – bizonyára Ön is emlékszik Bud Spencer és Terence Hill kultikussá vált párbeszédére az És megint dühbe jövünk című filmből. Ahogy a pisztácia megtalálta a helyét a szórakoztatásban, a fenti néhány szemelvény is mutatja, hogy egyre inkább megtalálja a szerepét a sebkezelésben is.
Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!
A cikk forrása: http://www.etalon95.hu/mskt/blog/2022/pisztacia-es-sebkezeles.html, ( Magyar Sebkezelő Társaság ), írta: Várhegyi László