Galenus ( Görögösen Galénosz ( ógörögül: Κλαύδιος Γαληνός, latinul: Aelius Galenus vagy Claudius Galenus ) a második század görög sebésze és filozófusa volt, akit kora orvostudományának legfejlettebb művelőjének tartottak. A gazdagságba született Galenus az anatómia, fiziológia, patológia, farmakológia, neurológia, valamint a filozófiának és a logikának is kiemelkedő tudósa volt, miközben több római császár személyes orvosaként is szolgált. 129-ben, Pergamon-ban született. Pergamon ebben az időben jelentős kulturális központ volt, az alexandriai után a legnagyobb könyvtárral.
Apja hagyományos karriert képzelt el neki ( filozófiai és politikai tanulmányokkal ). Fia így már 14 éves korában kapcsolatba került sztoikus filozófusokkal és Platón híveivel egyaránt. Galénosz visszaemlékezéseiben azonban beszámol arról, hogy 145 körül apja álmában megjelent Aszklépiosz, a gyógyítás istene és rávette őt arra, hogy fiát az orvosi pályára irányítsa. Aelius Nicon ezután minden lehetőséget biztosított fia számára, hogy a gyógyítás tudományával foglalkozzon. Galénosz 16 éves korától a helyi, Aszklépiosznak szentelt gyógyító intézményben folytatta tanulmányait, amely kórház, fürdő, szanatórium és templom is volt egyben, és ahol sok híres római polgár megfordult, például Aelius Aristides, a szónok.
Apja halála után, 19 éves korától sokat utazott, amint azt Hippokratész tanácsolta és tanulmányokat folytatott Szmirnában, Korinthoszban, Krétán, Kilikiában, Cipruson és végül az alexandriai nagy orvosi iskolában. Itt hozzájutott azokhoz a tanulmányokhoz is, amelyekben a foglyokon végzett élveboncolás eredményeit rögzítették.
157-ben, 28 éves korában visszatért Pergamonba, és Kis Ázsia legbefolyásosabb és leggazdagabb személyisége, a főpap szolgálatában a gladiátorai „sportorvosa” lett. Közülük sokat megmentett a haláltól, sebeiket orvosolva. Maga is sokat tanult az étkezés, a jó erőnlét, a higiénia és a megelőzés fontosságáról. Emellett folytatta elméleti tanulmányait is. Később Rómában telepedett le ahol, a korabeli társadalom vezető személyiségeinek orvosa lett, végül pedig több császár személyi orvosa volt.
Orvosi felfogását erősen befolyásolta a testnedvek akkor széles körben elfogadott elmélete ( humorálpatológia, humor=latinul testnedv, patológia=kórtan), amelyet Hippokratész nyomán ő foglalt össze először, ebben különböző vérmérsékletűekre osztva az embereket.
Anatómiai tanulmányai, amelyek majmok és disznók boncolására alapultak ( mivel Galen olyan időszakban élt, amikor tilos volt az emberi test boncolása, és ezért emberi anatómiára vonatkozó elméleteit állatok, köztük sertés és majmok boncolgatásából vezette le ), egészen 1543-ig kihívó nélkül maradtak, amikor is sor került az emberi boncolások első tudományos publikációira. Fiziológiai tanításai egészen 1628-ig elfogadottak maradtak, amikor William Harvey közzétette elméletét a vérkeringésről. Az orvostanhallgatók egészen a 19. századig sok mindent Galénosz alapján tanultak.
Külön könyvet írt a kötszerekről, és a kötözésről. Ebben olyan kötésekről is említést tesz, amelyeknél a gyógyítás mellett még az esztétikumnak is szerep jut. Megállapításai szerint a hólyagképződést hűtő anyagokkal kell meggátolni, a következőket javasolta további kezelésként, a kecsketrágyát, sertéssörte hamuját, viasz és velős csont keverékét.
Galénosz magát filozófusnak is tekintette, amint azt megírta A legjobb orvos egyben filozófus is című művében. Nagyon érdekelték a racionalizmus és az empirizmus között viták is az episztemológia elméletéről és saját, a közvetlen megfigyelésen alapuló módszere középutat képez e két elmélet szélsőségei között. Irodalmi munkássága és a logika tudományát művelő írásai is jelentősek. Galén volt az, aki összekapcsolta az emberi lelket és az emberi szívet. Úgy vélte, hogy a lélek, az érzelmek forrása a szívben lakozik, ami ennek következtében vörös lett. Azt is hitte, hogy a vénákban szállított vér nem a szívből, hanem a májból származik. Végül Galenus azt hitte, hogy a lélek három részre oszlik; a racionális lélek az agyban lakoik; a lelki lélek a szívben; a test funkciókért felelős lélek a májban volt megtalálható. Galen a pszichoterápia gyakorlatában is úttörő volt, és leírta, hogy a tanácsadó milyen eszközökkel szabadíthatja meg a pácienst a kontrollálatlan szenvedélyektől, beszélgetéseken keresztül. Galenus véleménye szerint a sikeres tanácsadónak ( ma pszichológusnak hívjuk 🙂 ) magas korú férfinak kellett lennie, aki maga is mentes minden szenvedélytől. A nőket túlságosan az érzelmek uralták ahhoz, hogy megfeleljenek erre a pozícióra.
Halálának időpontjáról ( Róma, 216 körül ) viták folynak, de kétségtelennek látszik, hogy megérte a 70 éves kort.