Hirdetés betöltése...

Stevia termesztése otthon


Hirdetés

Bizonyára egyre többen hallottunk már a STEVIAról.
Régebbi cikkünkben olvashatunk erről a csodálatos gyógynövényről:
A sztívia (Stevia rebaudiana)


Ha szeretünk kertészkedni, a sztívia megjutalmazza erőfeszítéseinket.

A talaj előkészítése
Jóllehet a sztívia elviseli a legtöbb nedves talajt, de a homokos vagy sima agyagot szereti. Bármilyen jó vízelvezetésű talaj megfelel a sztíviának, amelyben jó zöldségek nőnek. A nehéz, magas tartalmú agyagföldet szerves anyag hozzáadásával lehet jól ellensúlyozni. A gazdag komposzt, ami levelekből, fűből, szalmából, konyhai hulladékból, trágyából és más szerves hulladékból van, javítja a talaj szerkezetét és tápértékét.

A komposztot bele lehet ásni vagy szántani a talajba, mielőtt elültetnénk a palántákat, de később is lehet használni mulcsként. Az úgynevezett ˝zöldtrágya˝, ami az előző évi zabból, rozsból vagy hüvelyesekből áll, szintén javítja a nehéz talajt. A sztívia általában 4-5 pH értékű talajban növekszik jól, de akár a 7,5 pH-ás talajban is megél. Viszont nem tűri a sós talajt.

Jóllehet a komposzt általában kielégíti a növény tápigényét, a növények jelezhetik a talaj hiányosságát. Ajánlott a nitrogén vagy a szerves trágya használata, de vigyázni kell, mert a túl sok nitrogén előmozdítja a dús levélzet növekedését, aminek viszont gyenge íze lesz. A csontliszt, a vérliszt, a gyapotmag liszt, a madártrágya vagy a száraz trágya lassan oldódó nitrogénforrás. A nyersfoszfát vagy a csontliszt foszfort tartalmaznak.

A zöld homok nagyszerű káliumforrás. A nyersfoszfát, a csontliszt és a zöld homok sok nyomokban megjelenő ásványi anyagot szolgáltatnak. A maximális hatás elérésnek érdekében dolgozzuk bele a földbe a szerves anyagot az ültetés előtt pár hónappal, vagy keverjük össze a komposzttal. A kevésbé termékeny talaj javítására ajánlott 2,5-3 kg szarvasmarha trágya egy négyzetméterre.

Amikor műtrágyát használunk, figyeljünk rá, hogy alacsony legyen a nitrogéntartalma, és évente kétszer alkalmazzuk kisebb mennyiségben – ültetéskor és nyár közepén. De lehet egy általános zöldségeknek szánt trágyát is használni ugyanúgy, ahogyan azt a konténerekbe ültetett zöldségek esetében tesszük.

Hacsak a talajunk nem nagyon homokos az emelt ágyások nagyszerűen megfelelnek a sztívia igényének. Az emelt ágyások megelőzik a víz állását és csökkentik a talaj tömörségét. Az ágyásoknak 90-120 cm szélesnek és 10-15 cm magasnak kell lenniük. Szántsuk, tárcsázzuk vagy ássuk fel alaposan a helyet, majd jelöljük ki az ágyások határait egy cérnával.

A barázdákról ássuk fel a földet kb. 30-90 cm szélességben és tegyük az ágyásokba, amíg el nem érik a kívánt magasságot. Ezeket az ágyásokat végérvényesen ott hagyhatjuk. Mivel csak a barázdákon járunk, a talaj tömörsége csökken. Az olyan mulcs, mint az újságpapír, megakadályozza a gazok burjánzását a barázdákban. Jóllehet nem szükséges, az ágyások szélei is hasznosak és szépek lehetnek. Használhatunk beton tömböket vagy olyan rothadásálló fákat, mint a cédrusfa, a vörösfenyő és a lepényfa. A kezelt fákat kerüljük, mert azok megfertőzhetik a talajt.

Vannak, akik a ˝dombos˝ módszert választják, amit a csemegekukoricánál is gyakran alkalmaznak. Ültessük a növényeket 30-45 cm távolságra egymástól. Időnként, a növekedési időszakban töltsük fel a növényeket földdel. Ez elfolytja a gazokat és elvezeti a felszínen levő vizet, ami elősegíti a betegségek kialakulását.

Sztívia magot csak ritkán lehet kapni, mivel nehezen csírázik, így általában palántákat használnak.

Hogyan kezdjük el a sztívia termesztését?

Bizonyosodjunk meg felőle, hogy Stevia rebaudiana palántákat veszünk (a Stevia a nemzetség, és a rebaudiana a faj), mivel ez az egyetlen édes sztíviafaj. A sztívia szárak törékenyek, de a kertészetek jó megoldásokat találtak a szállításukra. Úgy intézzük, hogy a palánták az utolsó fagy után érkezzenek meg, mert később, a nagy melegben megsínylik az átültetést. A megérkezésük után a lehető leghamarabb tegyük ki őket a kertbe, hogy biztosan ne száradjanak ki időközben.

A kerti ágyásokba 25-30 cm távolságra tegyük a sorokat, egy ágyásba csak két sort tegyünk. Ne egyenes sorokba ültessük, hanem úgy, hogy a végén cikkcakkban nőjenek. Ássunk egy lyukat, majd öntsünk bele vizet, és egy kicsivel mélyebbre ültessük a sztívia palántákat, mint ahogyan a cserépben voltak, hogy a gyökérlabdát elfedje egy vékony talajréteg. Miután betakartuk, öntözzük meg újra.

Ha meleg, napos időben palántázunk, jó, ha teszünk egy kis mulcsot a növény köré, hogy megtartsa a nedvességet. A hűvös éjjeli levegő előmozdítja a növény növekedését. Ha korán palántázunk vagy hidegebb helyen lakunk, fedjük be a sorokat, hogy gyorsabban nőjenek, és hogy megóvjuk a késői fagytól. De azért ne hagyjuk felforrósodni a palántákat a nyári napokon sem.

Ha elég szerencsések vagyunk, és kapunk jó minőségű sztívia magokat, akkor könnyen kicsírázhat bent is fény alatt. A palánták lassan nőnek, úgyhogy beletelhet 7-8 hétbe, amíg kiültethetjük őket. Csak a fekete vagy sötét magok életképesek. A világos vagy sárgásbarna magok valószínűleg üres héjak, amiben nincs embrió. Ezt meg is nézhetjük úgy, hogy kettőbe törünk egy pár magot.

A jó magoknak erős és fehér belsejük van. Még a szilárd, fekete magok is hamar elveszíthetik az életképességüket. Egy csíráztatási próba által nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi palántára számíthatunk. Tegyünk 10 vagy több magot egy nedves papírtörlőre, majd hajtsuk össze a papírt, és tegyük bele egy műanyag zacskóba, amit 22-26 fokon tartunk. Hét nap után számoljuk meg a kihajtott magokat, és osszuk el a vizsgált magok számával, majd szorozzuk meg 100-al, hogy megkapjuk a csírázás százalékát.

Egy műanyagból készült kis szoba nagyszerű csíráztatási hely, amennyiben fényt is szolgáltatunk. Tegyünk be egy hőmérőt és ne hagyjuk, hogy 21-24 Celsius fok alá essen a hőmérséklet (ezt a fény szabályozásával érhetjük el). Kis lyukas aljú konténereket használjunk. Mindegyik konténerbe 3-4 magot vessünk, majd takarjuk be őket egy vékony réteg (3 mm) vermikulittal. Alulról öntözzük őket, a vizet az alátétbe öntsük. A palántáknak 1-2 heten belül meg kell jelenniük, ezután ritkítsuk ki őket, és csak egy palántát hagyjunk konténerenként. A fölösleges palántákat át lehet ültetni.

A sztívia gondozása

A sztíviát zöldségként kell kezelni. A meleg idő beálltával, körülbelül egy hónap után mulcsozni kell a talajt 7.5-15 cm mélyen olyan szerves hulladékkal, mint a fű, a levágott levelek, a szalma, a széna vagy a komposzt. Ez megvédi a sekély gyökereket, és tartja a nedvességet. A sztívia először lassan nő, de a nyár közepe felé felgyorsul a növekedése.

A sztívia számára fontos az egyenletes nedvességtartalom. Hetente egyszer vagy kétszer öntözzük meg, amikor nem esik eső. A homokos talaj gyakoribb öntözést igényel. A csepegtetős öntözőrendszerek tökéletesen megfelelnek a célnak, mert folytonos nedvességet biztosítanak, anélkül, hogy bevizeznék a leveleket (a víztakarékosságról nem is beszélve).

A sztívia gondozása

Nyáron, amint a sztívia elkezd rohamosan nőni, adhatunk egy kis nitrogént vagy szerves trágyát a talajhoz. A túl sok nitrogén viszont gyengíti a növényt és csökkenti a levelek édességét. Ajánlatos a levéltrágya használata 30-60 napra az ültetés után.

Eleinte csípjük le a növény tetejét 3-4 hetente, hogy segítsük a bokrosodásukat. Ha lehetséges, védett helyen termesszük. Egy másik megoldás az, ha karóhoz kötjük a növényeket.

A sztíviát megtámadhatja két gombafajta, a Septoria steviae és a Sclerotinia sclerotiorum. A Sclerotinia sötétbarna sebeket okoz a száron, a talaj közelében, aminek következtében a növény először elhervad, majd elpusztul. A sztíviákat általában érett korukban érik a betegségek. A betakarítás közeledtével a nagy termelők gondosan figyelik a növényeket, és mindet begyűjtik, a betegség első jeleit észlelve.

A gazok távol tartása előmozdítja az erős növekedést, ami segít a növénynek ellenállni a betegségekkel szemben. A párás, nedves idő és az álló víz kedvez a gombás megbetegedések kialakulásának, az emelt ágyások készítésével ez megelőzhető. Ezen kívül kerüljük a levelek öntözését. A rovarok nem igen támadják meg a sztíviát, így a kártevők általában nem jelentenek problémát. A levéltetvek, a tripszek és a liszteskék károsíthatják őket az erősen fertőzött üvegházakban.

A sztívia szedése

A friss levelekből teát lehet készíteni, de akár helyben is megehetünk egyet-kettőt. Nagyon jó ízük van mentával párosítva. Virágzás előtt a legédesebbek, amit a rövid napok váltanak ki. A virágzás nyár közepétől ősz végéig tart. A növényeket az első fagy beállta előtt kell leszedni, vagy amint elkezd virágozni. Vágjuk le a teljes növényt, talajszínt felett egy kicsivel.

Ha a sztíviát évelőként termesztjük, vagy korán akarjuk leszedni, vágjuk le a növényt 14 cm-el a talaj felett, hogy túléljék a telet és újra nőjenek. Reggel vágjuk le őket, miután a harmat felszáradt.

Könnyen száríthatóak azáltal, hogy felakasztjuk fejjel lefelé egy száraz, meleg helyen. Tegyünk egy csomóba egy pár növényt, és kössük meg a száruknál fogva egy gumiszalaggal. Ha sok növényünk van, kihúzhatunk egy kötelet vagy drótot a mennyezetre, és felakaszthatjuk rá.

Egy pár nap múlva szedjük le a leveleket a szárról, és tegyük egy tiszta tartályba, mondjuk egy befőttes üvegbe. Akár évekig is eláll. A szára kevésbé édes, úgyhogy azt dobjuk ki komposztálódni. Egy másik megoldás az, ha leszedjük a friss leveleket a szárról és kitesszük a napra, amikor a levegő páratartalma meglehetősen alacsony (alacsonyabb, mint 60%).

Amennyiben 8 órába vagy ennél kevesebb időbe telik a száradás, kevés Stevioside veszlik el belőle. De 37-43 Celsius fokon is megszárítható aszalógépben. A levelek ropogósak, omlósak és világoszöldek, amikor teljesen meg vannak száradva.

Míg az egész levelekből nagyszerű teát lehet készíteni, könnyű őket sztívia porrá alakítani egy konyhai robotgép vagy egy kávédaráló segítségével, magas fokozaton pár másodperc alatt kész van. Az így kapott port felhasználhatjuk ételekbe. A hosszú távú tárolására használjunk egy tiszta befőttes üveget.

A sztívia szaporításáról és konténerben való termesztéséről. Nézzük meg, hogy hogyan is szaporítjuk! A sztívia dugványok könnyen meggyökereznek, de csak akkor, ha hosszúak a napok.

A sztívia szaporítása és konténerben való termesztése

A sztívia dugványok könnyen meggyökereznek, de csak akkor, ha hosszúak a nappalok. A fluoreszkáló lámpa vagy a növény fénycsövek megfelelőek erre. Naponta 14-16 órát hagyjuk égni a fényforrásokat, és 12-22 cm-re tegyük a hajtások fölé. Egy automata időzítő megkönnyíti a dolgunkat. A mesterséges fény használata mellett is a hosszú tavaszi napokon nőnek a legjobban a dugványok. A hajtásokat márciusban kell levágni és májusban vagy júniusban kell elültetni. A későbbi dugványokat át lehet teleltetni cserepekben fluoreszkáló fény alatt.

Az őszi sztívia dugványok jól meggyökereznek a gyökereztető hormonok segítségével. Egy alacsony erősségű keveréket használjunk, amit megvehetünk bármelyik kertészeti kereskedésből vagy elkészíthetjük mi magunk is. Szakítsuk le egy fűzfa ágának a végét, és szedjük le róla a leveleket, majd keverjük össze vízzel. Áztassuk meg a dugványokat a keverékben, mielőtt elütetjük a szaporító közegbe.

A sztíviát jól lehet gyökereztetni durva vagy általános kertészetben használt vermikulitban. Vannak, akik a tőzegszerű keverékeket szeretik, amiben van fakéreg, különösen a kinti ágyások esetében. Durva, tiszta homokot is lehet használni. A kis cserepeket tálcákra vagy alátétekbe tegyük, hogy alulról is tudjuk öntözni őket.

Egy éles pengével, vagy metszőollóval vágjunk 5-10 cm-es dugványokat. Mindegyik dugványon 2-3 csomónak kell lennie. A csomó a levél és a szár találkozási pontja. Inkább a csomók között vágjuk le őket, semmint a csomóknál. A dugványnak a vágott részét helyezzük a földbe úgy, hogy legalább az egyik csomó el legyen fedve és egy a föld felett maradjon. A befedett részről távolítsuk el a leveleket. A felszínen levő szárról vágjuk le vagy csípjük le a nagy leveleket, vigyázva, hogy ne károsítsuk a nagy levelek mögött növő kis leveleket.

Tartsuk 15-21 Celsius fokos melegben a dugványokat. Bent, a fény alatt nem szükséges öntözni őket. Kint, vagy egy napsütötte melegházban naponta többször kell permetezni őket, amíg jól meg nem gyökereznek. Úgy egy hét múlva, látszania kell a növekedésnek, amennyiben sikeresen meggyökerezett. 3-4 hét után ültessük át nagyobb edényekbe (legalább 7-10 cm átmérőjűbe) általános földbe. További 2-4 hét múlva ültessük ki a kertbe, vagy neveljük konténerben.

Hirdetés
Hirdetés betöltése..