Hirdetés betöltése...

Rituális hajtépegetés – trichotillomania


Hirdetés

Gyakran előfordul, hogy feszült helyzetben, ha zavarban vagyunk, vagy akár unalomban is automatikusan kezünket a hajunkhoz visszük és megpödörjük, húzogatjuk vagy többször végigsimítjuk. Ennek a mellékcselekvésnek van egy figyelemelterelő, nyugtató vagy akár szórakoztató hatása is Bizonyára egy-két hajszál bánja csak az ilyen jellegű szokást, de mi történik akkor, ha a szokásból késztetés vagy netán egy krónikus pszichés zavar alakul ki?

 

Mi a trichotillomania?

A trichotillomania lényege egy ismétlődő és ellenállhatatlan késztetés a hajszálak kitépésére. A betegség leggyakrabban serdülőkorban jelentkezik, és nagyobb mértékben fordul elő a lányok körében. A beteg a zavart gyakran nem is tudatosítja, hanem a környezetük veszi észre a körülírt hajhiányt, amely akár egész kopaszságig is kiterjedhet. Így először a tünetek és a betegség ismeretének hiányában gyakran a bőrgyógyászhoz kerül a beteg.

A betegség tünetei:

A hajtépegetés leggyakrabban nyugalmi állapotban jelentkezik, amikor a kéz nincsen más tevékenységgel elfoglalva. A beteg automatikusan elkezdi tépdesni a haját, gyakran nincs is tisztába cselekvésével csak akkor döbben rá, amikor észreveszi a kitépett hajszálakat. Egyes esetekben, a beteg tudatosíthatja is a cselekvése értelmetlenségét, de nem képes ellenállni. A hajtépdesés előtt fokozott feszültséget érez, ami csökken a hajtépdesés közben és ez öröm vagy megkönnyebbülés érzéshez vezet. A betegek a cselekvést rítusszerűen végzik, és a hajszálak mellett (8ö%), szempillákat, szemöldököt vagy szemérem szőrzetet (33%) tépegetik. A ceremóniát kényszeres módon csak bizonyos kézmozdulattal végzik, gyakran a kitépett hajat megnyalják, megrágják vagy megeszik. A bizarr viselkedést titkolják, de nem tudnak ellenállni neki, így nagyon gyakran szégyenérzet és negatív önkép alakul ki az ilyen betegekben.

 

 

Mi lehet az oka?

A trichotillomania genetikai hátterére utal, hogy halmozottan előfordulhat elsőfokú rokonok között, de ezekben a családokban gyakrabban fordul elő kényszeres és szorongásos zavar is.

A neurobiológia fejlődésével a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a szerotonin, illetve a dopamin (neurotranszmitterek) háztartás zavara ugyancsak hozzájárul a patológia kialakulásához. Az agygerincvelői folyadék kevesebb szerotonin bomlásterméket tartalmazott ezen betegek esetében az egészséges emberekhez képest, illetve jól reagáltak a szerotonin növelést célzó kezelésekre.

A pszichés fejlődés vulnerabilitását támasztja alá az a tény, hogy a hajtépegető betegek több esetében észlelhető volt gyerekkori szorongásos zavar, kóros anya-gyermek kapcsolt, felbomlott család. A domináns belső konfliktus a ki nem elégített szeretet igény, a magárahagyatottság, kirekesztettség érzés, szégyen.

Hogyan alakul a betegség kezelés nélkül?

A betegség lefolyása hosszantartó, krónikus és a jobb-rosszabb periódusok váltakoznak egymással. Sajnos a legtöbb beteg a tünetek megjelenése után csak 5-1o évvel jut el pszichiáter szakorvoshoz. Közben a zavar társulhat kényszerbetegségek más formáival, szorongásos-depressziós zavarral, vagy akár szenvedélybetegséggel.

Van megoldás?

Fontos szakemberhez fordulni a tünetek megjelenésekor. A pszichiáter gyógyszeres kezeléssel tudja segíteni nemcsak a tünetek csökkentését, hanem a feszültség és kényszerérzet megoldását, illetve a hangulatjavítást is. A pszichoterapeuta viselkedésterápiás módszerek segítségével segíti a gyógyulást. A fiatalabb betegeknél fontos szempont a család bevonása mivel előfordul, hogy az egyik szülő a “tünetfenntartó”. Ilyenkor a családterápia is előtérbe kerül.

 

Forrás:http://filantropikum.com/ritualis-hajtepegetes-trichotillomania/

Hirdetés
Hirdetés betöltése..