Hirdetés betöltése...

Örökölhető-e a rák, ha a családban volt már rák beteg?


Hirdetés

Ugyan genetikai mutációk sora vezet el egy rosszindulatú daganat kialakulásáig, ám ez nem azt jelenti, hogy a rák örökölhető betegség lenne ” ez csak az esetek néhány százalékában mutatható ki egyértelműen. A tumorokat okozó génhibák az esetek egy jelentős részében ugyanis nem a szülőktől származnak, hanem életünk során szerezzük azokat.

Egyes daganatos betegségeknél ugyan kimutatták már az adott családban előforduló, öröklött genetikai befolyást, ám ennek aktiválódásához sok más tényező is szükséges, ezért az öröklődésnél nem elég a géneket vizsgálni, az is ugyanilyen fontos, hogy a család milyen életformát, étrendet, milyen környezeti viszonyokat örökít át a következő nemzedékre. A RÁKGYÓGYÍTÁS Magazinban a kérdéskört prof. dr. Falus András akadémikussal, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt és Immunbiológiai Intézetének egyetemi tanárával tekintettük át.

“Nagyapám tüdőrákban halt meg, édesanyámat mellrákkal kezelik, a rokonságban vastagbélrák is előfordult már. Félek, hogy öröklődik a rák, el akarom kerülni, hogy nálam is kialakuljon daganat vagy hogy továbbadjam a rossz géneket majd a gyerekeimnek. Mit tegyek?” – szól a Rákgyógyítás portál orvosi rovatához érkezett egyik kérdés, amely visszatérően felmerül azokban, akiknek volt már daganatuk vagy a családjukban előfordult a betegség. A válasz egyszerű és mégis nagyon bonyolult. Az esetek többségében kijelenthető: a rák nem örökölhető, ennek előfordulását az esetek kisebb részében mutatták ki a kutatók. Vannak azonban olyan hajlamosító tényezők, amelyek továbbadhatók. Ahhoz viszont, hogy ebből rák legyen, a gének mellett általában más rákkeltő tényezők is szükségesek.

– Gyakorlatilag minden emberi gént ismerünk, s egyre nagyobb teljesítményű szuperszámítógépek használatával készülnek a genetikai, genomikai elemzések, amelyek révén keressük az összefüggéseket közöttük. A genetikai térképen találtak is már kapcsolódásokat a mellrák egyes típusai, a melanoma, a tüdőrák, a gyomorrák, a hasnyálmirigyrák, a vastagbélrák, de a májrák vagy az agydaganatok terén is, azonban ezeknek a felfedezéseknek egyelőre nagyon korlátozott a gyakorlati használhatóságuk – jelenti ki Falus András professzor. Nem elég ugyanis a géneket ismerni, azt kell megfejteni, hogyan alakulnak ki a tumorok kifejlődéséhez vezető génhálózatok és kinél mitől lépnek működésbe, mitől aktiválódhatnak a rákra hajlamosító komplex genetikai rendszerek.

Kevés sors dől el előre

A rákot önmagát tehát csak ritkán lehet továbbörökíteni az utódokra, ennek eshetősége a legtöbb esetben csekély. Leginkább a fiatalabb korban előforduló rosszindulatú betegségek esetén nagyobb valamilyen genetikai örökség gyanúja, hiszen egy gyerek vagy egy fiatal még nem élt eleget ahhoz, hogy a szervezetében hosszú évtizedek alatt felhalmozódhassanak a környezeti károkból vagy az életmódból adódó károsító faktorok (dohányzás, alkohol, elhízás, légszennyezés, UV sugárzás) sejtkárosító hatásai.

prof. dr. Falus András– A retinából, azaz a szem ideghártyájából kiinduló retinoblastoma egyedül az a daganattípus, amelynél bizonyítékot találtak a kutatók arra, hogy a (jellemzően 3 éves kor alatt jelentkező, s idejében felismerve eredményesen gyógyítható) rosszindulatú daganatért közvetlenül a szülőktől származó hibás kromoszóma lehet a felelős – érzékelteti egy nagyon ritka betegséget említve Falus András, hogy óvatosan kell bánni a rák örökölhetőségéről szóló kijelentésekkel. A sok embert érintő tumortípusoknak is csak 1-10 százalékában bizonyított genetikai meghatározottság.

– Az egypetéjű ikerpárok vizsgálata világszerte számos betegség esetében régóta fókuszban van, hiszen ők születésük pillanatában genetikailag teljesen azonosak, tehát ha az egyikőjükben genetikai meghatározottság miatt fejlődik ki egy kór, akkor annak meg kell jelenni a másikuknál is. De a ráktípusok közül ez egyedül a retinoblastoma esetében igazolódott, egyik másik daganattípusnál sem 100 százalékos az együttállás, ami jelzi: az öröklött gének mellett más tényezőknek is működniük kell ahhoz, hogy egy elméleti kockázatból gyakorlati probléma legyen – fogalmaz Falus András.

Gének, körülmények öröklése    

A rák minden esetben genetikai eredetű betegség, mert a daganatok keletkezésének hátterében a sejtek örökítőanyagának (DNS) mutációi, hibái állnak, ám ezeknek a génhibáknak a többségét nem szüleinktől örököljük, hanem életünk során szerezzük, s azok csak a daganatszövetben mutathatók ki. Egyes ráktípusokra való hajlam azonban örökölhető, ennek eshetősége azokban a családokban merül fel, ahol az átlagosnál korábban jelentkezik valamilyen súlyos betegség: vastagbélrákot például általában az ötvenes-hatvanas éveikben járó embereknél fedeznek fel, tehát ha valakinek a harmincas éveiben diagnosztizálnak vastagbéltumort, gyanakodni lehet családi gyökerekre. Viszont önmagában az, hogy egy családban több embernek van hasonló típusú betegsége, nem jelenti, hogy azok biztosan genetikailag öröklött kórok lennének.

Ha egy anya túlsúlyos és rendszertelenül, egészségtelenül táplálkozik, a genetikai adottságok és az étkezési szokások miatt az átlagosnál nagyobb eséllyel lesz a lánya is túlsúlyos. A túlsúly viszont a zsírháztartásra és a hormonháztartásra gyakorolt kihatásai miatt bizonyítottan növeli a kockázatát egyes emlőrákoknak. Tehát ha az anyának emlődaganata lesz, majd évtizedek múlva a lányának is, ez még nem bizonyíték arra, hogy a mellrák örökölhető: a kockázati tényezők mindkettejüknél egymástól függetlenül is kiválthatták a betegséget. Ha apa és fia is dohányzik, s – néhány évtized különbséggel – mindkettejüknél rák alakul ki, az nagy valószínűséggel a cigarettának tudható be, s nem a vérrokonságnak.

Még az azonos szervben előforduló daganatok is gyökeresen eltérnek egymástól: a mellrák vagy a tüdőrák sem egyetlen betegség, hanem e kóroknak is számos altípusa létezik attól függően, hogy melyik szövetekben és milyen módon alakul ki rosszindulatú szövettöbblet. Ezt úgy kell értelmezni: attól, hogy a mellében vagy a tüdejében két, egymással vérrokonságban álló embernek is van egy két centiméteres daganat, azok eredetüket tekintve még lehetnek egymástól gyökeresen eltérő biológiájú és lefolyású betegségek, amelyeknek semmi közük egymáshoz.

– A genetikai öröklődésnek nemcsak a laikusok, de a klinikai genetikával nem napi szinten foglalkozó szakemberek is általában nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amennyire annak valójában szerepe lehet a rák kialakulásában. Egy újszülött nemcsak géneket örököl a szüleitől, hanem lakókörnyezetet és életmódot is: a családtagok rendszerint azonos környezeti ártalmaknak, például légszennyezésnek, fertőzéseknek vagy UV sugárzásnak vannak kitéve, a családtagok gyakran folytatnak hasonló életmódot, viszik tovább a táplálkozási szokásokat, a káros szenvedélyeket, az egészségügyi prevencióhoz való hozzáállásukat, összességében hasonló körülmények között élnek a mindennapok során a lakó- vagy munkakörnyezetükben. Ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, ha egy rokonsági körben valamelyik betegség gyakrabban fordul elő – érzékelteti Falus András, hogy egy betegség kialakulása soktényezős folyamat.

Ráksejt minden 10. percben

Amikor a daganat kialakulásáról beszélünk, nem elég azt vizsgálni, hogyan fajul el egy normál sejt ráksejtté. Az éremnek két oldala van: az is fontos kérdés, hogy a génhibákat a szervezet javító mechanizmusai miért nem tudják kijavítani, miért nem pusztítja el az immunrendszer a daganatsejteket még azelőtt, hogy azok burjánzásnak indulnának.

– Az immunrendszernek nemcsak a külső, hanem a belső élősködőktől is védenie kell a szervezetet. Minden felnőtt emberben átlagosan 10 percenként létrejön rosszindulatú daganatsejt, ám azonnal működésbe lép a védelmi mechanizmus, s anélkül, hogy erről tudomást szereznénk, a ráksejtet a szervezet elpusztítja. Ahol ez nem történik meg, s ez az élősködő láthatóvá, kimutathatóvá, tehát rákbetegséggé válik, ott az immunrendszer genetikai hibája, valamilyen immunhiány is fennállhat. Ez akár lehet örökölhető is, de ebben az esetben is nagyobb esély van arra, hogy valamilyen külső tényező miatt gyengült a szervezet ellenálló-képessége – fogalmaz Falus András. Erre kézzelfogható bizonyíték például az AIDS, aminek teljes magyar elnevezése: szerzett immunhiányos tünetegyüttes. Évtizedes tapasztalat, hogy az AIDS-et kiváltó HIV-vírust hordozó betegeknél nemcsak fertőzések alakulnak ki nagyobb számban, hanem a nyálkahártyán és a bőrön foltokban jelentkező rosszindulatú daganat, a Kaposi-szarkóma is.

Epigenetika: változnak a génjeink

Az összefüggés az AIDS és a Kaposi-szarkóma között egyértelmű, ám az emlőráktól a gyomorrákig sok más daganattípusnál is tapasztalható, hogy a betegség valamilyen immungyengeség miatt indul burjánzásnak – ezt pedig állandósuló fizikai kimerültség, tartós stressz vagy családi tragédia miatti trauma is előidézheti (az özvegyasszonyoknál férjük halálát követően például többszörös az emlőrák kockázata). Amint Falus András érvel, korábban a genetikusok, immunbiológusok kétkedők voltak az olyan objektíven nem mérhető tényezőkkel, mint a táplálkozás vagy a mindennapi stressz hatásai, ám mára tudományos bizonyítékok is alátámasztják, hogy ezeknek a részben megfoghatatlannak tűnő tényezőknek komoly befolyásoló hatása van nemcsak az immunrendszerre, hanem a génhibákra, azok nyomában pedig a tumorsejtek megjelenésére és az immun- rendszer “tehetetlenségére” is.

– Az örökletes tényezők hajlamosíthatnak arra, hogy bizonyos környezeti behatások, mint a dohányzás, a fertőzések, az egészségtelen táplálkozás, az UV sugárzás, a vegyszerek, de akár lelki tényezők is beindítsanak egy olyan hólabdaszerű, egymást erősítő folyamatot, ami végül a megfelelő gátló tényezők nélkül elvezethet a rákhoz. Ahhoz amit fogamzásunk, illetve születésünk pillanatában útravalóul tehát megkaptunk, az életmódunk és életkörülményeink révén hozzátesszük a saját részünket is. Ezek egy része reverzibilis (megfordítható) kémiai változásokat okoz a sejt örökítőanyagában és az annak szabályozásában szerepet játszó fehérjékben. Többek között ezen módosulásokat nevezik epigenetikai tényezőknek, amelyek befolyásolják, hogy lesznek-e olyan momentumok az életünkben, amelyek “bekapcsolják” a veszélyes géneket vagy “kanóc” híján a bennünk lévő “időzített bomba” sohasem fog működésbe lépni. A genetikai kódban rejlő adatok ezért sokkal inkább tekinthetők valószínűségnek, mint előre elrendelt bizonyosságnak, azaz képesek vagyunk befolyásolni a szüleinktől örökölt gének aktiválódását, szakszóval expresszióját – magyarázza a professzor. Falus András hasonlata szerint az öröklött génjeink jelentik az ajándékba kapott üres számítógépet, a hardvert, amire viszont a programokat, a szoftvert mi magunk telepítjük életünk során, amivel kockázatainkat növelhetjük, de csökkenthetjük is.

Nincs átfogó teszt a szűrésre

– A rák kifejlődése egy bonyolult rendszer tényezőinek, s azok egymásra hatásának következménye. Nincs egyetlen gén, amiből kiderülhetne, hogy valaki egyszer biztos tüdőrákot vagy hasnyálmirigyrákot fog kapni. Több tucat génvariánsnak, ezek együttesének, esetleg hálózatának van a betegségekben szerepe, ebben öröklött és hajlamosító tényezők is szerepet játszhatnak – összegzi Falus András.

Ma még nem hozzáférhető olyan átfogó tesztvizsgálat, ami alapján meg lehetne mondani, hogy ki melyik rákbetegségre hajlamos. Ha egy konkrét daganattípusnál felvetődik a családi halmozódás genetikai gyanúja, egyes kiemelt onkológiai centrumokban tudnak célzott genetikai vizsgálatot végezni – ekkor a még nem daganatos családtagok genetikai szűrésével azonosítani lehet, hogy kiknél mutatható ki a rák kialakulásáért felelős génmutáció. Igaz, ha ki is mutatják a rákra való hajlamot, azt akkor sem lehet gyógyítani. Viszont ez abban segíthet, hogy a kiemelt kockázatú emberek az átlagosnál is jobban odafigyeljenek a rizikótényezőkre, az életmódra, illetve sűrűbben járjanak el az adott betegséget időben megtalálni igyekvő szűrésekre.

forrás: rakgyogyitas.hu

Hirdetés

Hirdetés betöltése..