Miért vagy még mindig életben: hogy lehet, hogy kétszer annyit élünk, mint 150 évvel ezelőtt?


Hirdetés

A mai és a 150 évvel ezelőtti életviszonyok között nem a nukleáris fegyverek, a repülők vagy az internet a különbség, hanem az élettartam. Míg akkor az átlagember 35–40 évnél tovább nem élt, addig ma a nők átlagos élettartama 78.2, a férfiaké pedig 71 évre tolódik – derült ki egy nemrégiben közzétett jelentésből.

Olyan, mintha egy második életet élnénk, a 40 utánit, nemde? Gondolj csak bele: sosem szenvedtél olyan betegségben, amelyet nem éltél volna túl, ha néhány évszázaddal korábban születtél volna?

Hashártyagyulladás, diabétesz, méhen kívüli terhesség, streptococusos fertőzések és általában a fertőzések vagy a vérszegénység csak néhány azon megszámlálhatatlan egészségügyi probléma közül, amely nem adott volna esélyt számunka a túléléshez az előző évszázadokban.

De a dolog nem épp ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy megtudjuk, miért élünk ma többet, utána kell járnunk, mi okozott halált ezelőtt 150 évvel. Akkor rengeteg ember hunyt el fiatalon, keserves kínok között, mert nem volt fájdalomcsillapító, amivel enyhíthették volna tüneteiket. Sokan úgy gondolják, akkor szebb volt az élet. Az emberek összhangban éltek a természettel, egészségesen táplálkoztak és éltek. Igen ám, csak akkor is megvolt a küszködő réteg, amelyben a járványok és fertőző betegségek pusztítottak, ahol az élet bizony nyomorúság volt.

A 20. század elején a legtöbben baktériumok, vírusok miatt haltak meg. Az 1600-as években jelentések készültek arról, hogy a súlyosnak számító betegségek esetén az egyetlen kezelés a vérvétel vagy „vérelvétel”volt. A halál pedig rejtélyes, szeszélyes volt. Ugyanabban az időszakban, a globális kereskedelem eredményeképpen, borzasztó járványok is felütötték a fejüket, világszerte hatalmas pusztításokat végezve.

A legtöbb ember az orvostudomány fejlődésével magyarázza az élettartam kitolódását, de ez sokkal több annál. Olyan közegészségügyi eljárások javultak, amelyek megelőzték a betegségek kialakulását, míg a gyógymódok megszüntetni próbálták azokat.

Az iható víz talán a legfontosabb, ami hozzájárult az élettartam növekedéséhez. Egyes történészek szerint, közel felére csökkent a halandóság, mihelyt az ivóvíz minősége javult. Eredetileg a városokban homokon és kavicson keresztül szűrték a vizet. Aztán mikor meggyőződtek róla, hogy ez nem biztonságos, sőt életveszélyes, bevezették a klórt.

A kórokozókhoz való viszonyulás is nagy változást hozott. Nehéz volt ugyan, míg az emberekkel megértették, hogy a minimális higiénia megóv a betegségektől. De mihelyt felfogták, hogy a kórokozók ellen szappannal hatékonyan fel lehet venni a harcot, az emberek mosni kezdték a kezeiket.

A házak, főként városon, zsúfoltak, koszosak voltak, gyakran nehéz, használt levegőt zártak magukba, télen rendkívül hidegek, míg nyáron melegek voltak. Az emberek ijesztő körülmények között éltek. A gazdasági fejlődés azonban megváltás volt: tágasabb, ellenállóbb házak épültek, így mi ma már királyokként élhetünk az elmúlt időkhöz képest, tiszta ággyal, több mint elegendő élelemmel, kényelemben és gyógyszerek mellett.

A fertőzött élelem a másik fontos tényezője volt a korábbi haláleseteknek. A nyári meleg a baktériumok virágzásának időszaka volt, sok gyerek elhunyt az egészségtelen ételek miatt. A hűtőszekrény feltalálása és a pasztőrözés azonban sok életet megmentett.

Nyilvánvaló, hogy a minket sújtó betegségeket, veszélyeket mi magunk zártuk ki, nekünk sikerült felülkerekedni, még ha megszámlálhatatlan áldozattal is járt. Tanulva hibáinkból, ma már normálisnak mondható körülmények között élünk. Csak annyi a probléma, hogy velünk együtt a pusztítóink is „okosodnak”, és a régiek helyét újak váltják fel…

Forrás:http://filantropikum.com/miert-vagy-meg-mindig-eletben-hogy-lehet-hogy-ketszer-annyit-elunk-mint-150-evvel-ezelott/

Hirdetés

Hirdetés betöltése..