Miért hazudik a kisgyerek?


Hirdetés

Hazudni nem szép dolog – ezt felnőttként tudjuk, és fontos célunk megtanítani a gyermekünknek, hogy ő se tegye. A 3-4 éves kicsik azonban meglepő történetekkel állhatnak elő. Képzeletbeli barátokról, valódi személyekről, akik különös dolgokat tettek, vagy éppen saját magukról, akik mesebeli dolgokat csináltak. És ott vannak azolyan kétségbeejtő esetek, amikor a kicsi tudja, hogy rosszat tett, de letagadja… Vagy amikor elrejti a rosszaság tárgyát. Ilyenkor hogyan kell reagálnunk?

hazugság gyermek, hazudik a kisgyerek, hazudik a gyerekKisgyermekkorban még nem válik el egymástól teljesen a fantázia és a valóság. Maga a fantázia is érdekes dolog: nagyjából 2 éves korig a kicsi számára minden, amit hall, valóságos, nem kérdőjelezi meg a dolgokat. Ekkor azonban elkezd saját gondolatokat, magyarázatokat hozzátenni a tényekhez. Ez az irracionális félelmek kora, amikor olyan dolgoktől kezd el félni a kicsi, amiknek a jelenléte korábban természetes volt a számára. De nem azért, mert ezek a valóságban is veszélyesek lennének, hanem azért, mert ő maga kezd el “odaképzelni” dolgokat. Pl. a lefolyóról azt gondolja, ő maga is lefolyhat a vízzel együtt. Ezzel az időszakkal kezdődik el a nagy fantáziálások kora.

2-3 éves kor között már sok minden jár a fejében, mesebeli lényekről, képzeletbeli barátokról mesélhet, de sok kisgyerek csak 3-4 éves kor között kezdi ezt. Ez valójában nem hazugság, hanem mese, amelyben a fantázia és a valós események összemosódnak (ezt hívják konfabulációnak). Sok fontos üzenetet is hordoz magában a gyermeked lelkéről, élményeiről, a világhoz való hozzáállásáról. Nem kell mindenáron tudatosítani benne, hogy ez nem valóság és semmiképp sem szabad azt mondani neki ilyenkor, hogy hazudik. Ő most, ebben az életkorban így tapasztalja, éli meg a dolgokat, amit mond, az számára maga a valóság.

A kisgyermek erkölcsi érzéke fokozatosan fejlődik. 3-4 éves korban kezdik el érdekelni a szabályok, a szélesebb társadalmi értékek (pl. kik a betörők, miért nem szabad lopni stb.), de a hazugság fogalmát csak később érti meg. Egészen 6 éves korig nem tud tudatosan mást mondani, mint a valóság, azaz odáig az ő esetében nem beszélgetünk hazugságról. De még ezt követően sem mindig egyértelmű, mikor van szó tudatos füllentésről és mikor nem. 5 évesen a gyermek már tudja, hogy hazudni nem szép dolog, de 9 éves korig úgy gondolja, a felnőtteknek nem szabad hazudni, a gyerekeknek azonban nyugodtan lehet. Csak ezután kezdik felismerni, mi a különbség az ártatlan füllentés és a másoknak kárt okozó hazugság között.

És mi a helyzet akkor, amikor tudja, hogy rossz, és mégis csinálja, amikor a kisgyerek elhallgatja a rosszaságot? Ez is hazugság?
Igen, ez felnőtt szempontból hazugság, azonban ő még nem érzi a súlyát. Nem akar tudatosan becsapni, szimplán csak a következményeket akarja elkerülni.

A hazugság nem csak egy tünet, hanem egy jelzés is egyben. Miért hazudunk?

1) hogy jobb színben tüntessük fel magunkat,
2) hogy elkerüljük a következményeket,
3) hogy érdekesebbnek látsszunk,
4) hogy felkeltsük a másik figyelmét,
5) hogy ne kelljen találkoznunk a valósággal, valóságosnak tűnjenek olyan dolgok, amik csak az álmainkban léteznek.

Amikor a gyermek nem mond igazat, annak oka van. Például rájön, hogy ha mást mond, ha eltünteti a nyomokat, akkor nem kap büntetést. A te vágyad szülőként az, hogy el se kövesse a “rosszaságot”, vagy ha mégis, akkor őszintén bevallja. Azok a gyerekek, akik gyakran füllentenek ilyen dolgokban, túl sok tilalom között élnek. Lehet, hogy a tilalmak neked nem tűnnek túlzónak, ő viszont mégis így érzi, ezért “sumákol” néha, így védi a saját énjét.

Az is lehet, hogy a gyakori ferdítés hátterében a figyelemfelkeltés áll, azt szeretné, hogy foglalkozz vele többet, kapjon igazi figyelmet és időt, ami csak az övé. Például érdekes sztorikat talál ki, amikkel felhívja magára a figyelmedet.

Ilyenkor nem a hazugság erkölcsi oldaláról kell hegyibeszédet tartani neki, hanem azon kell elgondolkodni, miért érzi ő úgy, hogy ne kap elég figyelmet, nem elég érdekes, nem elég jó, miért akarja elkerülni a valóságot. És segíteni neki abban, hogy ne így érezze magát. Ha például arról mesél a gyerek, milyen jókat játszik a barátaival, miközben már hetek óta nem látta őket, hiszen óvodaszünet van, az a társaság iránti vágyát fejezheti ki.

A hazugság gyakran azért okoz fejtörést a szülőknek, mert úgy érzik, nem tiszteli őket eléggé a kisgyerek, ezért “veri át” őket, direkt, rosszindulatból akarja becsapni a szüleit. Ilyenkor a szülő is indulatos lesz, ugyanakkor megijed, mert nem akarja, hogy a gyereke hazudjon neki. Ilyen esetekben, amikor a gyerek valami elhallgat, nem mond el, ferdíti az okokat, figyelembe kell venni az életkori sajátosságait is. 2-3 évesen még biztosan nem tudatosan akar becsapni, szimplán csak a következményektől fél. 5-6 évesen talán már tisztában van vele, hogy hazudni nem szép dolog, de még nem tudja megítélni, milyen érzéseket kelt benned ezzel. 9-10 évesen már reálisabban ítéli meg, hogyan érzik magukat ilyenkor a szülei.

Minden szülő azt szeretné, hogy őszinte legyen vele a gyermeke, hogy ne hallgasson el semmit, hogy merjen őszintén beszélni arról, amit tett, vállalja a felelősséget a tetteiért. Ahhoz azonban, hogy ezt elérd, nem hegyibeszédre és magyarázásra van szükség, hanem példamutatásra is:

– Ti milyen mintát mutattok a gyereknek?
– Elhallgatjátok a nagyi elől a rossz híreket?
– Megkéred, hogy ne árulja el apának, hogy játék közben sérült meg a hifi?
– A családban egymás között elhallgattok dolgokat?
– Őszintén beszéltek egymás előtt az érzéseitekről?
– Őszintén, a gyermek nyelvén elmagyarázzátok neki a nehezebb helyzeteket vagy inkább hallgattok, “kegyesen hazudtok”?
– A gyerek elől elhallgattok dolgokat, vagy megjátszátok magatokat, ne tudjon a nem neki való dolgokról?

Ha a családban ott van a félrebeszélés, a suskus, az őszintétlenség légköre, akkor bizony a gyermek is hajlamosabb lesz rá.

Forrás:Vida Ági

Hirdetés
Hirdetés betöltése..