Miért adod föl az álmaidat? , és nem, most nem “ordítja” le a fejünket :) – Beszélgetés Dr. Csernus Imrével


Hirdetés

Kell ez nekem? – tettem fel magamban a kérdést a Csernus Imrével való beszélgetést tervezve, mert a kemény, hangos, nyersen odamondogatós ember élt az emlékezetemben. Ehelyett velem szemben ült egy végtelen nyugalmat árasztó, kedves, halk szavú, szimpatikus férfi, aki mosolygós szemével azért tökéletesen keresztüllátott rajtam. Figyelte minden mozdulatomat, rezzenésemet, mimikámat és metakommunikációmat, és a végén azért odapattintotta konklúzióját rólam, ami lehetne akár egy következő beszélgetés témája is, s hasznos lehet férfiak és nők számára, de most a többi, általános érvényű megfogalmazást adjuk közre. Rendel mindannyiunk számára: Csernus Imre.

Dr. Csernus Imre (Jugoszlávia, Verbász) magyar pszichiáter. A Viasat 3 televíziós csatornán sugárzott Bevállalja? című műsorral lett az ország közismert pszichiátere.
Általános és középiskoláit Jugoszláviában végezte el. 18 éves korában került Budapestre. Második generációs értelmiségi családból származik. Édesapja orvos, édesanyja fogorvos, testvérei közül öccse jogász, húga logopédus. Saját bevallása szerint szülész szeretett volna lenni. Évekig rendelt Lipótmezőn az OPNI-ban, ahol elsősorban drogfüggőket kezelt. Számos könyve jelent meg; jelenleg előadásokat tart. Praktizál. Jelenleg a ZF Eger vízilabdacsapat pszichiátere.
Könyvei: Drogma (2003), Bevállalja? (2004), Bevállalom! (2004), Titkok, elhallgatás, őszinteség (2004), Ki nevel a végén? (2005, 2008), A nő (2007), A férfi (2009), Felnőtt húsleves (2010), A fájdalom arcai (2011), Drogma (2011) (átdolgozott és bővített) Csernus doktor saját magát is „elemzi” és vallja, hogy a nyolc évvel korábbi stílusa ma már idegen számára. A kiút (2013).
  • Te el tudsz menni szó nélkül mások problémája mellett?

Igen, ha nem kérdeznek, nem beszélek.

  • Ez régebben is így volt?

Volt olyan korszakom, amikor bárkivel megosztottam a gondolataimat, s elmondtam az illetőről a véleményemet. De rájöttem, mit jelent a mondás: „a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”. Lehet, hogy igazam volt, de fölmerül a kérdés, hogy nem csak a saját egómat akarom simogatni, miközben elmondok dolgokat és azt mutatni, hogy milyen bölcs és éles látású vagyok? Ma már akkor mondom, amikor megkérdeznek.

  • Te tudod a legjobban, hogy hányféle problémával mennek hozzád. De valójában – legyünk ezerfélék is – problémáink gyökere ugyanaz.

Mert félünk.

Kultúrprojekt Online Magazin - Fotó: Nemes Róbert
  • De miért félünk?

Mert szeretetéhségünk van. Szerintem egy csomó mindenre nem tanítottak meg minket, rengeteg mindent nem tudunk. Megtanítanak bennünket a szülők látni ezt a világot? Nemcsak racionális szempontból, hanem érzelmi szempontból is a világot kezelni? Szerintem nem. A szülőktől származó eltanult viselkedési normák, gesztusok, gondolkodások jellemeznek minket. Pedig gyakran, amikor az emberek szülőkké válnak, még nagyon sok mindent nem tudnak. Így a tudatlanságukat adják át a gyermekeiknek, miközben fizikálisan próbálják ezt kompenzálni. Közben nem is tudják, mi az igazi szeretet.

A mai kor emberének vagy a nagy többségének fogalma sincs arról, mit jelent becsülni és szeretni saját magát, és mit jelent becsülni és szeretni a másikat.

  • Ha hozzád fordul egy ember, hogy segíts, akkor milyen tanácsot tudsz adni?

Az első: szeretni önmagam. Azt látom, hogy kóvályognak az élet sodrásában, pedig egykor mindannyiuknak voltak bizonyos törvényeik, de nagyon sok törvényt – különböző élethelyzetek következtében – feladtak, például a boldogság utáni vágyat.

  • Mindenki boldog akar lenni.

De nem tudják legtöbbször az utat. Nem tudják, hogy az eszközök ott vannak bennük. Az eszközöket feltárni pedig a beszéddel lehet, a kimondással, a konfliktusok megfogalmazásával, az érzések felhangosításával, megélésével. De nem csinálják.

Helyette játszmát játszanak. Győzni akarnak, felülkerekedni a másikon. Meg lehet tenni, de a játszma egy bizonyos szint után unalmas, mert kizárja az őszinteséget. Hogy bekövetkezzen az őszinteség, ahhoz az kell, hogy feltegyem a kérdést: én miért nem szeretem magam?

Ha valaki saját magát nem becsüli és nem szereti, akkor abból nem tud adni sem a másiknak, mert a semmiből nem lehet adni. Ha valaki tele van bizonytalansággal, az nehezen tud szeretni.

  • Ha valaki megkérne, hogy tanítsd meg őt jól élni, mit tanácsolnál?

Megkérdezném, hogy az álmai megvalósulásában él-e.

  • Ha azt mondaná, hogy nem.

Akkor megkérdezném, mi volt az álma és miért adta föl. Majd elmondanám, hogy újra elkezdhesse szeretni magát, ahhoz az első lépés: meg tud-e bocsátani önmagának, hogy feladta az álmait és magát.

  • Tehát meg lehetne tanítani az embereket a boldogságra?

Igen.

  • Mi az első lépés?

Befejezni a hazudozást. A saját magunknak való hazudozást is.

  • Te tükröt tartasz az emberek elé?

Sokszor én olyan dolgokat mondok csak ki, amit a másik ember tud. Szerintem nincs új a nap alatt, hiszen már nagyon sok ember, különböző hangon megfogalmazta a lelki folyamatokat, tehát ezek elhangzanak, de rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e, majd beszélünk-e róla. De legtöbbször nem beszélünk, hanem hallgatunk.

  • Akik hozzád fordulnak, kéznyújtásra vágynak. Mindig tudsz adni?

Amikor a másik hagyja magát és nyitott, akkor igen, és amikor megérti, hogy nekem is lehetnek hasonló konfliktusaim, de megoldom őket. Mert ez azt jelenti, hogy ő is megoldhatja.

Dr. Szarvasházi Judit – Vészabó Noémi, Patika Magazin

er

 

Hirdetés
Hirdetés betöltése...