MÁR KÉT ÉV MÚLVA BEKÖSZÖNTHET A ROBOTOK TÁRSADALMA; ITT AZ ELŐZETES


Hirdetés
Nem szokatlan látvány a robot a filmekben. A Terminátortól rettegtünk, Johnny 5-nek drukkoltunk, WALL-E-t pedig talán meg is könnyeztük. Színházban, klasszikus szerepekben viszont ritkán látni gépet. Péntek este a Trafóban a féreggé változó Gregor Samsát alakítja android Franz Kafka novellájának adaptációjában. A robot tervezőjével, a japán Ishiguro Hiroshival beszélgettünk a gépek és emberek egymás mellett éléséről, a technológia és a evolúció összefüggéseiről.

Mi a különbség az ön által tervezett geminoid robot és az emberek által már ismert androidok között?

A geminoid egy távirányítású robot. Úgy néz ki, mintha a gazdájának az ikertestvére lenne.
Mi az előnye a robotnak a sima videohívással szemben?
Teljesen más a kettő. A robotom testét meg lehet fogni, jobban jelen van. Ha például az ember vakokkal beszél telekonferencián keresztül, akkor az számukra nem több egy telefonhívásnál. A geminoidot viszont meg lehet érinteni. Ezt pedig az operátor is érezheti, sokkal fizikaibb a kapcsolat.

Fotó: AFP / YOSHIKAZU TSUNO

Geminoid és gazdája: tényleg más, mint a Skype


Átléptük már a robotokkal azt a határt, az uncanny valley-t (rejtélyes völgy – a technológiai fejlesztésben egy állomás neve), ahol a nagyon emberszerű gépek inkább ijesztőnek hatnak, mint emberszerűnek?

Igen. A zombi ijesztő, Frankenstein szörnye ijesztő. Ott felmerülhet ez a probléma. A robot már nem hátborzongató.
Sok film szól már az ember-robot-MI (mesterséges intelligencia) barátságról. Nyugaton is kezdetét vette már a barátkozás időszaka?
A nyugati emberek is el tudják fogadni a robotokat barátaiknak. Nincs olyan nagy különbség a nyugati és a keleti megközelítés között. Talán akkor még más a hozzáállásuk, amikor először lépnek kapcsolatba a gépekkel, de tíz perc sem kell hozzá, és az európaiak ugyanúgy beszélnek a robottal, ahogy a japánok. Dániában például egy öregek otthonában dolgozik az egyik robotunk, és gond nélkül elfogadták.

Fotó: AFP / ERNESTO BENAVIDES

Az igazi Ishiguro nézi, ahogy a robotja tartja az előadását


Mikorra válik megszokottá, hogy az embernek robotja van?

Nehéz becsülni, de a közeljövőben beköszönt a robottársadalom. Japánban ez akár egy-két éven belül is bekövetkezhet, mert az emberek szeretnek robotokat használni. Sok ember fog játszani a gépekkel, oktatásra fogjuk őket használni, és az idősek gondozásában is szerepet fognak játszani. Emellett megjelennek a nyilvános terekben, velük beszélgetve lehet majd információhoz jutni.
A geminoidom talán nem lesz annyira elterjedt, de sok ember vágyik emberszerű robotra. Legalábbis remélem.
Hisz a szingularitásban?
Attól függ. Nem beszélhetünk a szingularitásról, amíg nem definiáltuk az embert, az emberi létet. Sokan próbálkoztak már ezzel, de nem jártak sikerrel. Amíg nincsen pontos fogalmunk, nagyon könnyű félreérteni a szingularitást.
Mi hiányzik a mai definíciónkból?
Változóban van az ember meghatározása. Két-háromszáz éve a társadalom nem tekintette embernek a mozgáskorlátozottakat, megkülönböztették őket az egészséges emberektől. A protézisek megjelenésével mára teljesen megváltozott, kit tekintünk embernek.
A technológia az evolúció egy útja. Az a különbség köztünk és az állatok között, hogy mi eszközökkel és technológiával meg tudjuk haladni a test korlátait. Nagy kihívás, nagy lehetőség számunkra ez.

A technológiai szingularitás az a jövőbeli esemény, amelynek során a társadalmi változások és a technológiai fejlődés radikálisan felgyorsulnak. A szingularitás előtt élők számára ez esemény utáni világ körülbelül annyira felfogható, mint egy ősember számára az okostelefon. Lassabb, a teljes megérthetetlenséggel nem kalkuláló irányzat az emberi lét átalakulását váró transzhumanizmus.

Fotó: AFP / YOSHIKAZU TSUNO

Ishiguro és a Samsát játszó robotszínész


Akkor akár a fizikai test sem szükséges ahhoz, hogy emberek legyünk?

Azt hiszem, nem.
Egy korábbi interjúban viszont arról beszélt, hogy a mesterséges intelligenciáknak testet kell adnunk.
A mesterséges intelligencia képes lesz tisztán a virtuális világban élni. Az emberekkel való kapcsolatteremtéshez, beszélgetéshez viszont jó, ha van valamilyen teste.

Fotó: AFP / YOSHIKAZU TSUNO

Hogyan kezdődött az együttműködése Hirata Orizával, a Robot Theater Project rendezőjével?

Más színházi rendezőkkel már dolgoztam együtt korábban, mert azt szerettem volna elérni, hogy a robotom emberi reakciókat tanuljon. Tudnia kell, hogyan viselkednek az emberek mindennapi helyzetekben. Hirata pedig kereste a lehetőségét annak, hogy robottal dolgozhasson. Akkor találtunk egymásra, amikor ugyanarra az egyetemre került, ahol az én intézetem működik.
 
A Robot Theater Project egyszerre kísérlet a hagyományos színház átalakítására és a mindennapi emberi viselkedésminták összegyűjtésére. A rendező a mi számítógépes rendszerünkbe viszi fel az részletes utasításait, amit mi elemzünk, és az alapján készül el a gépet mozgató program.
A viselkedések gyűjtésében részt vesz a közönség is?
Nem. Az emberek szeretik a robotos előadásokat, élvezik azokat, de a miérteket nem látják. A profiktól érkező visszajelzések viszont érdekesek.

Fotó: AFP / YOSHIKAZU TSUNO

Oriza Hirata, a Seinendan és az Osaka University Robot Theatre Project Az átváltozás (android verzió) című előadását a Trafóban tekinthetik meg november 7-én, péntek este. Gregor Samsa szerepében a Repliee S1 nevű android látható.

forrás

Hirdetés
Hirdetés betöltése...