Kovászos uborka télire is tartósítószer nélkül…


Hirdetés

A piacokon most már egészen elérhető árakon lehet beszerezni a kovászolni való uborkát,így elhatároztam, hogy rakok el magamnak pár üveggel én is. Elmentünk hát drága feleségemmel a piacra vásárolni, és sok egyéb mellett hat kiló kovászolni való uborkát is vettünk. Természetesen amennyire ez lehetséges, őstermelőktől vásárolunk. Így volt ez ma is. A Fehérvári úti piac első emeletén az egyik bácsikánál olyan friss  kovászolni való uborkát találtunk, hogy azt nem is reméltük. Az uborkák végén még ott fityegett az elszáradt virág rész, az uborka illat érezhető volt már fél méterről is, és amikor megfogtam, éreztem, hogy még szúr. Igen, aki nem tudja, annak elárulom: a kovászolni való uborkát aprócska szőrök borítják. Amikor még friss az uborka, akkor ez még enyhén szúrja az ember kezét. A sokszor átpakolászott, innen oda, onnan ide szállított uborkáról ez már lekopik, és nem szúr. Na általában a piacon kapható uborka már ebben az öregedési fázisban leledzik. 🙂

Szóval, elindultunk haza a friss uborkával…
Otthon elővettem két 1,7 literes – mivel csak ennyi van – és egy 1,2 literes befőttes üveget. nagyjából úgy saccoltam, hogy az uborka fele (3 kg) fog beleférni, és ez így is lett. Pár darab kimaradt, de az egy-két nap alatt elfogyott a reggelikhez…
Hozzávalók két 1,7 l-es és egy 1,2 l-es üveg kovászos uborkához:
– 3 kg kovászolni való uborka
– 20 gerezd fokhagyma (ízlés szerint lehet több és kevesebb is)
– 4 csokor friss, zöld kapor
– konyha só
– langyos víz
Kovászos uborka elkészítése:
Kezdjük az üvegek tisztára mosásával, hogy míg a piszmogós munkát végezzük, azok megszáradjanak. Utána a  a kaprokat öblítsük le hideg vízzel, a fokhagymákat pedig pucoljuk meg. Az uborkákat folyó víz alatt – ha lehet körömkefével – sikáljunk le, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajtuk. Amikor megszáradtak az ubik, akkor a két végüket vágjuk le. Erre egyrészt azért van szükség, mert sok esetben keserű az uborkák vége, másrészt azért, hogy a kovászos lé jobban át tudja járni az uborkákat. Ha ez megvan, akkor szintén az utóbbi ok miatt vágjuk be az ubikat. Én nem szoktam direktbe bevágni a végét, mert akkor hajlamos szétnyílni és az szerintem csúnya. Én a következő módszert alkalmazom. Az uborka végétől kb. fél centire átszórom rajta a kést, majd a másik végétől fél centiméternyire állok meg vele. Így hosszában be van vágva, de mégsem nyílik szét, és nem fog majd lifegni. Ezt a kisebb uborkákon elég csak egy oldalról megcsinálni, de a nagyobbakon érdemes ezt a vágásra merőleges oldalról is elvégezni. Én minden uborkát bevágok mindkét oldalról. 🙂
Amikor megvagyunk ezzel a cseppet sem hálás babra munkával, akkor jöhet az üvegek betöltése. A nagyobb üvegek aljára egy egész csokor kaprot szoktam fektetni. Erre kezdjük el bepakolni az uborkákat. Én szeretem, ha a szememet is gyönyörködteti a látvány, így én szorosan egymás mellé állítva szoktam rakni az uborkákat. Nyugodtan lehet őket egymás mellé szorítani, mert a kovászolás folyamán kicsit összébb esnek, és akkor már nem nem lesz olyan szoros nekik. 🙂 Akinek persze nincs erre kedve vagy ideje, az úgy pakolja az uborkákat ahogy tudja, de akkor változhat a felhasználható uborka mennyisége. Nekem ezzel a módszerrel fért így bele a három üvegbe a 3 kg kovászolni való uborka.
Amikor egy sort megraktam, akkor az álló uborkák közé be-be tűzdelek egy-egy gerezd fokhagymát körben egyenletesen elosztva. A nagyobb üvegekbe 8-8 gerezdet, míg a kisebbikbe 4 gerezdet raktam. Ez pont megfelel a szájízemnek, de ettől el lehet térni… a befejezett sor tetejére teszek még egy fél csokor kaprot, majd erre a következő sor uborkát, ami már valószínűleg ekkora méretű üvegben csak fektetve fér el. A kisebb üvegbe nem kell több kapor…
Ez után egy ismert űrtartalmú edénybe engedjünk langyos vizet, majd keverjünk bele sót. Az én ízlésemnek az 1 evőkanál / 1 l víz arány tűnt a legmegfelelőbbnek, de egyéni ízlésnek megfelelően ettől is el lehet térni. Kezdjük el felönteni az üvegeket a vízzel, majd ha majdnem tele vannak, akkor minden üveg tetejére tegyünk egy fél zsemlét, vagy egy szelet kenyeret. Én zsemléket tettem, mert azok formájuknál és méretüknél fogva  jól illeszkednek az üveg szájához. Öntsünk még rá annyi sós langyos vizet, hogy a zsemléket is ellepje…
Ha ez megvan, akkor takarjuk le az üvegeket egy kistányérral, és tegyük meleg helyre. A hiedelemmel ellentétben nem muszáj napra tenni. A kovászos uborka nem a fénytől, hanem a melegtől érik be. Már egy 24-25 fokos helyiség elég neki, ilyen hőmérsékleten beérik három nap alatt. Ha ennél melegebb van, akkor elegendő lehet neki két nap is…
A letakart üvegeket érdemes egy nagyobb peremű tálcára rakni, mert hajlamos a kiforrásra. Ez azt jelenti, hogy az érési folyamat során kifolyhat az üvegből a víz. nekem eddig mindig kifolyt. Ez természetes, nem kell tőle megijedni. Sőt, ha 26-28 foknál melegebben érleljük, akkor előfordulhat az is, hogy az üvegben a zsemle alatt nem túl sűrű fehér hab keletkezik. Ez is természetes, nem kell megijedni tőle. Ha a víz nagyon leforrt róla, akkor a fentebb említett arányban elkevert langyos sós vízzel érdemes pótolni. A végeredményt nem befolyásolja, hogy utólag lett hozzáöntve még víz.
Ha azt látjuk, hogy a lé fehéresen zavaros lett, az uborkák pedig a szép élénk zöld színről sárgás-barnás színűek lettek, akkor elkészült. Szedjük le a tetejéről a zsemlét, a levét szűrjük át porcukor szitáláshoz használatos szűrőn, vagy vásznon, hogy ne maradjon benne zsemle darabka. Az uborkákról öblítsük le a zsemle maradékokat és tegyük át őket több kisebb üvegbe, majd öntsük fel a leszűrt lével. Tegyük mellé a fokhagyma darabokat is, mert amellett, hogy roppant egészségesek – jót tesznek a keringési rendszernek – még az ízük is igen pikáns, és csípősségüket is megőrizték…
 
Hűtőben tartva akár egy hónapig, vagy tovább is elállhat. Ha valaki hosszabb időre – mondjuk télire – szeretné elrakni, akkor a következő tartósítószer mentes módszerrel teheti meg:

Figyelem! Innentől a befőzésre és lekvárkészítésre való extra tisztasági irányelvek a mérvadóak. Én 750 ml-es üvegekben téliesítem az enyémeket. Az üvegeket alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd többször öblítsük át tiszta vízzel. Forrázzuk ki őket, és hagyjuk megszáradni maguktól, törölgetés nélkül. Innentől ne nyúljunk bele az üvegekbe, ha nem muszáj. Pakoljuk az üvegeket az elkészült kovászos uborkával, de ügyeljünk arra, hogy elegendő hely maradjon az üvegben ahhoz, hogy a lé teljesen ellepje majd.
Az üvegeket állítsuk forró vízzel teli nagyobb lábasba – nekem egyszerre négy üveg fér bele – úgy, hogy egy-egy lefordított tetőt, vagy konyharuhát tegyünk az üvegek alá. Ez azért kell, hogy a hirtelen melegtől ne törjenek szét az üvegek. A lábasba engedjünk annyi forró vizet, amennyi még nem éri el az üvegek szájának menetes részét, majd kezdjük el forralni. A leszűrt kovászos lét eközben másik lábasban forraljuk fel, és amikor már pezseg a víz a nagyobbik lábasban, akkor öntsük fel az uborkás üvegeket a forró lével, hogy mindent elfedjen, majd hagyjuk kb. 1-2 percig még tűzön az egészet. Ezt követően zárjuk el a gázt, zárjuk le az üvegeket, majd hagyjuk ebben az állapotban kihűlni. Nekem ehhez fél nap kellett nagyjából.
Ekkor készen vagyunk, mehetnek az üvegek a spájzba. Ha mindent jól csináltunk, akkor annyira sikerült csírátlanítani az üvegeket, hogy legalább egy telet ki kell bírnia a spájzban. Akik nem ódzkodnak a tartósító szererektől, azok rakhatnak bele azt is a “biztonság” kedvéért. Én pont a biztonság kedvéért nem teszek bele. 🙂
Mivel forralva lett, előfordulhat, hogy az uborkák egy kissé puhábbak lesznek, mint a frissek, de ez elég kis ár azért, hogy a nyár ízeit átvigyük a télbe. Nagyjából két hét alatt úgy leülepszik a víz, hogy színre olyan lesz, mint a csemege uborka…
Mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá. A levét is igyátok meg, nagyon egészséges. Főleg azé, amelyik nem lett forralva, mert az élő flórás, tejsav baktériumokat tartalmaz, amelyek jótékonyan hatnak az emésztésre. Én mindig megiszom a levét is. 🙂
Szerző: Medve Zsolt, forrás:eztfaldfel.blogspot.hu
Hirdetés
Hirdetés betöltése...
Hirdetés betöltése...