Jó hír a Balatonnak! Visszatértek a rákok! :)


Hirdetés

Egyre gyakrabban találkozhatnak édesvízi rákokkal a Balaton déli partján az ott élők és a nyaralók is, ennek az egyik fő oka, hogy az ellenségüknek számító angolna az elmúlt évtizedekhez képest már jóval kisebb számban található a tóban, így több példányuk éri meg az ivarérett kort – olvasható a hajozas.hu portálon. A hétfőn megjelent írásban Dr. Kiszely Pál biológus arról beszélt, hogy a tó tiszta vizéről az abban élő rákok is tehetnek, hiszen sok mindenevőként fontos részei a Balaton ökorendszerének.

3 rákfaj él Magyarországon, ebből kettő található meg legnagyobb tavunkban, a folyami rák és a kecskerák; ezek védett állatok, kifogásuk szigorúan tilos, ellentétben sok más európai országgal – olvasható a portál cikkében. Számuk azonban a 70-es évektől folyamatosan csökkent a Balatonban, mert rájuk nézve nagy veszélyt hozó fajt telepítettek be a tóba.

Kitört a nagy rákvész

Az angolna telepítése, tenyésztése közel három évtizeden át hatalmas üzlet volt: 1962 és 1991 között 83 millió ivadékot telepítettek a Balatonba. Az így termelt hal pedig elsősorban német piacra ment, amiért valutát kaptak a tavi halgazdaságok. Ez egészen 1991-ig jól jövedelmező üzlet volt, amikor is a nagy angolnapusztulással egy időben befejezték a telepítést. Ez nem is meglepetés, hiszen akkori becslések szerint 350 tonna pusztult el a kígyó alakú halból, a halpusztulás okára azóta sem jöttek rá – olvasható a cikkben.

Szerencsére, ahogy csökkentek az angolnák , úgy növekedtek a kecskerákok, ám hivatalos számok a rákfajta állományáról jelenleg nem állnak rendelkezésre.

kecekerákok-hajozas.hu2_

Kecsekerákok a Balaton partján. Fotó: Babodi Gergő/hajozas.hu

Dr. Kiszely Pál a hajozas.hu kérdésére válaszolva elmondta: egyik célja, hogy megvalósuljon a Balatonban élő rákok feltérképezése. Jelenleg mivel védett élőlényekről van szó, így a tenyésztése sem engedélyezett, ezáltal sajnos nem lehet telepíteni, és nagyon lassú a szaporodása.

Miért árt az angolna?

Az angolna a rákok számára a legnagyobb kárt azzal okozta, hogy testalkatának köszönhetően remekül be tud bújni a parti kövek közé és az ott vedlés után elbújó, védtelen kecskerákokat (Astacus leptodactylactus) és folyami rákokat (Astacus astacus) megeszi. A ráktelepítési hullám első éveiben ennek hatására mondhatni teljesen eltűntek. De nem csak a rákokra veszélyes az angolna, hanem a menyhal (Lota lota) és a réticsík (Misgurnus fossilis) eltűnését a Balatonból szintén a betelepített tenyészhal számlájára írják, ebben ivadék és ikrafaló természete játszik közre.

A tó karbantartói a rákok

Dr. Kiszely elmondta, nagyon hasznos állatok a rákok, mert az elpusztult növényi maradványoktól kezdve az elpusztult állatok maradványait is megeszik, ily módon járulnak hozzá ahhoz, hogy tiszta maradjon a Balaton. Hozzátette, a az ollós víziállatok maguk is igénylik a tiszta vizet.

Biológiájukról és életvitelükről azt tudjuk, hogy elég rejtett életet élnek, ugyanis a kicsi egyedeket szinte az összes halfaj megeszi. Javarészt éjszaka mozognak, napközben behúzódnak a kövek közé, vagy a maguk által készített agyagos területeken lévő kis üregekbe., és ezért az éjszakai táplálkozás a jellemző az életmódjukra. Nagyon lassú a rákok növekedése, 10 cm méretűre nagyjából 4 év alatt nőnek meg.

A kecskerákok száma a Balaton nyugati részen jóval nagyobb, mondta el a szakember, mivel a Zala és a Nyugati-övcsatornán jöttek be, így itt dúsulhatott fel az állomány először. A tó keleti-medencéjében jóval ritkább a rákállomány. Kihangsúlyozta a kutató: az emberre teljesen ártalmatlan állatok, így aki a Balatonban kecskerákkal találkozik, az ne féljen.

Dr. Kiszely Pál véleménye szerint nagyon fontos lenne, hogy minél több rák éljen, szerinte a nádasok pusztulása is visszavezethető a rákok kicsi számára, mivel rengeteg törmelék került a nádasokba. amely miatt keletkezett hatalmas iszapban elpusztultak a nádasok gyökerei. Kifejtette: a rákok itt is megeszik a törmeléket, ezáltal több oxigénhez juthat a nád gyökérzete.

A balatoni rák nemzeti kincs

Az osztrák Felsőpulya település főterén egy hatalmas vörösmárvány rák szobor van, ezzel állítanak emléket annak az időnek, amikor hetente szekérszámra vitték Bécsbe a balatoni rákot, a 19. században.

A szakember elmondta, a helyi lakosságnak ez egy komoly megélhetési forma volt akkoriban, anno Magyarországon nem volt tiltott a rákok kifogása. Ezek után jött a két világháború és az úgynevezett “rákpestis”, amely szinte teljesen kipusztította a rákokat a tóból, így a szokás és a tradíció teljesen feledésbe merült.

A rákpestis kipusztulása után a rákászok érdeme, hogy visszatelepítették a vizeinkbe a rákokat, ezáltal maradhatott fenn az állomány napjainkig is, amelyről Dr. Kiszely Pál végezetül elmondta a hajozas.hu munkatársának, hogy a rákállomány nemzeti kincs, amit őrizni és védeni kell. Legelőször a rákállomány élőhelyét kellene megvédeni, ha ezt megtesszük, akkor megvédtük az állatot is – hangsúlyozta ki.

forrás: hirado.hu

Hirdetés
Hirdetés betöltése...