Hogyan gyógyít a csendes egyedüllét? Te mikor voltál bárhol is telefon nélkül?


Hirdetés

Az okostelefonok és a közösségi oldalak világában állandó ingerek érnek bennünket, folyamatosan „kapcsolatban” vagyunk másokkal és kerüljük a csendet. A legfrissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az egyedül eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. Az egyedüllét az egészségmegőrzés, a betegségből való gyógyulás egyik fontos tényezője.

„Amint a családom megtudta, hogy súlyos beteg vagyok, folyton a kedvemben akarnak járni, programokat csinálnak nekem, állandóan megyünk valahova. Én mosolygós arccal közreműködök, mert nem akarom őket megbántani. Nem tudom, hogy mondjam el nekik anélkül, hogy megbántanám őket, de én csak egy kis egyedüllétre vágyom, amikor magammal lehetek.”

Ehhez hasonló kijelentéseket sok pácienstől hallottunk már. Vajon miért válik ilyen fontossá „Damoklész kardja alatt” a saját magunkkal töltött idő? Milyen lehetőséget rejt az egyedüllét, mely akár egy komoly betegségből való gyógyulásunkat is előrelendítheti? Bár a magány az üresség érzésével jár együtt, a fent említett „elvonulás” során nem vagyok magányos, hiszen magammal vagyok, amikor a külső zajok elhalkulásával belső mivoltom szólhat hozzám. A mai világban folyton azt halljuk, hogy mi, emberek társas lények vagyunk, a modern technológiai vívmányok segítségével pedig egy másodperc alatt kapcsolatba léphetünk valakivel. A legfrissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az egyedül eltöltött idő éppoly fontos, mint emberi kapcsolataink. A csend elfogadása pedig az önismeret, a bizonytalanságtűrés és az egyéniség integritásának mércéje is. Lelkünk sokszor figyelmeztet bennünket, hogy lassítsunk és próbáljunk befelé figyelni. Sajnálatos módon ez a „luxus” sok esetben nem fér bele a napi rutinba. A folyamatos feszített tempó azonban visszaüthet – akár valamilyen betegség formájában is.

Hogyan találjuk meg a nyugalmunkat e rohanó világban, ahol egybemosódik a jel és a zaj?

Hogyan találjuk meg a nyugalmunkat e rohanó világban, ahol egybemosódik a jel és a zaj?

Miről maradunk le?

Felmerül a kérdés, hogyan találjuk meg a nyugalmunkat e rohanó világban, ahol egybemosódik a jel és a zaj? 1945-ben a norvég politikusok percenként 584 hangzót ejtettek ki, 1980-ban 772-t, 1995-ben pedig már 863-at. Hova rohanunk? A 70-es évekbeli 30 másodperces reklámbejátszást valószínűleg már mindannyian vontatottnak találjuk. Ha pittyen a telefon, sokunk számára elképzelhetetlen, hogy ne nézzük meg. Egy kutatás szerint a felnőtt lakosság 56 százaléka úgy érzi, hogy lemarad valami fontosról, ha nincs folyamatos kapcsolata a világhálóval. Nem ritka az sem, hogy elvonási tünetek jelentkeznek, ha érzékelik, hogy nincs internet-összeköttetésük: pánik, szorongás, félelem és az izoláció érzése is jelentkezhet.

Mikor volt olyan nap, amikor okostelefon, GPS, zenelejátszó, számítógép, laptop, stb. nélkül telt el egy napja? Nem emlékszik? Akkor már ketten vagyunk… Ujjbegyeink segítségével mesteri szintre emeltük a figyelem elterelését. Hétköznapi emberi kapcsolatainkat hamarosan teljesen felszámolja a nap 24 órájában folytatott posztolás, virtuális csevegés és a közösségi oldalak véget nem érő böngészése. Szinte magánéletünket is a világhálón éljük, miközben nem vesszük észre, milyen értékes is lenne a barátainkkal, szeretteinkkel – vagy saját magunkkal – töltött idő. Az interneten keresztül egy hamis képet alakítunk ki saját magunkról, a legjobb szelfiért, a legtöbb lájkért és minél több barátért megy a verseny. A csalódás elkerülése végett folyamatosan eltereljük figyelmünket valódi énünkről, s egy ördögi kör veszi kezdetét.

Buborékban, függőségekkel

Saját kis buborékunkba zárva szinte észre sem vesszük a körülöttünk lévő világot. A telefonra fordított figyelem miatt az utóbbi időben megkétszereződött a közúti balesetek száma. A játékfüggő gamerek olyannyira belemerülnek saját virtuális világukba, hogy az evésről és az alvásról is megfeledkeznek. Egy átlagos felnőtt havonta 4000 üzenetet vált, így szinte  ötpercenként jelezhet a telefonunk. Az új üzenet észlelésekor a kutatások szerint agyunk ugyanazon része válaszol, amely a kokain vagy heroin hatására reagálna. Nem tudhatjuk, mikor jön az újdonság, így folyamatosan ellenőrizzük az értesítéseket, frissítjük az e-mailjeinket. A félkarú rabló pontosan ezért olyan sikeres, aminek persze már online verziója is van. Az ehhez hasonló függőségekkel szabályosan lecsapoljuk pszichés energiáinkat. Sőt, ennyi felesleges inger mellett a jobb agyfélteke – mely a non-verbális kommunikációért, a szubjektív meglátásokért, az intuícióért felelős – nem fejlődhet megfelelően.

Ha nem vonják el figyelmünket, felfedezhetjük, kik is vagyunk valójában,  tisztábban láthatjuk saját értékrendünket, s ez a másokkal való kapcsolatainkra is pozitív hatást gyakorol.

Találkozás önmagunkkal

Ön is ismer olyan embert, aki bekapcsolja a tv-t, rádiót, amint hazaér, csak hogy szóljon valami? Vagy akinél egész éjszaka megy a tv, mert máshogy képtelen aludni? A tanulmányok szerint öt perc csend után a legtöbben kényelmetlenül kezdik érezni magukat. Vajon mi történik ilyenkor? Az elcsendesedés során az ember találkozik saját lelkével. Ha sokáig csendben vagyunk, akkor elkezdünk gondolkodni, és nem biztos, hogy ezek a gondolatok tetszeni fognak nekünk. Ez magyarázat lehet arra, miért menekülnek előle oly sokan. Az érettebb személyiség általában szeret egyedül lenni. Szenteljünk magunkra minél több időt, hiszen a belső nyugalom megtalálásával felfedezhetjük valódi önmagunkat, s ráléphetünk a magasabb tudatosság felé vezető útra.

Miért jó az egyedüllét?

Ha nem vonják el figyelmünket, felfedezhetjük, kik is vagyunk valójában, mit is szeretünk magunkban. Jobban megérthetjük saját magunkat, vágyainkat és céljainkat, tisztábban láthatjuk saját értékrendünket, vagyis önismeretünk javul, s ez a másokkal való kapcsolatainkra is pozitív hatást gyakorol. Legjobb bizonyíték erre a Harvard Egyetemen végzett kutatás, mely kiderítette:  az egyedüllét segíthet, hogy empatikusabbak legyünk másokkal szemben. Agyunk felfrissül. Az okostelefonok és a közösségi oldalak világában állandó ingerek érnek bennünket, folyamatosan „kapcsolatban” vagyunk. Nem csoda, hogy nehezebben tudunk koncentrálni és hamarabb elfáradunk. A feladataink ellátásában és a tanulásban is hatékonyabbak lehetünk, ha nincs, ami eltereli a figyelmünket. Daniel Gilbert professzor szerint az egyedül töltött idő fejleszti a memóriánkat, segíti az információk megmaradását. Hatékonyabban képezünk emlékeket, ha azt hisszük, hogy egyedül vagyunk, hiszen energiánkat teljes mértékben az élményre összpontosítjuk.

Hogyan szánjunk egy kis időt saját magunknak? Mi az, ami segíthet egészségünk megőrzésében?

– Kapcsoljuk ki az internetet a telefonunkon. Már az is sokat segít, ha nem értesülünk percenként a legközelebbi munkahelyi jelentésünk időpontjáról, vagy éppen ismerősünk legfrissebb megosztásáról a közösségi oldalakon. 

​- Használjuk ki az ebédszünetet, és sétáljunk egyet. Számos kutatás beszámolt már arról, hogy a kreativitásunkat és a produktivitásunkat is serkeni az ebédidőben végzett testmozgás.

– Az alternatív gyógyászat képviselői a csendfürdőt ajánlják, melynek segítségével kizárhatjuk a külvilág zavaró hatásait. A kolostorok lelkigyakorlatain pedig napokra  elmenekülhetünk a csend világába.

– Ha megtanulunk relaxálni, befelé figyelni, testünk és lelkünk is feltöltődik. Magabiztosabbá válhatunk, megérthetjük azokat az élethelyzeteket, amelyekkel korábban nem tudtunk megbirkózni.

– Írjunk naplót! Pennebaker számos kutatása beszámolt arról, hogy lelki fájdalmaink magunkba temetése hosszú távon nem csupán boldogtalanná tesz bennünket, hanem fizikai egészségünket is tönkreteheti. Problémáink elmondása vagy leírása révén azonban nem csupán pszichés állapotunk, de immunfunkcióink is javulni fognak.

– FŐ AZ EGYENSÚLY! A túl sok magány egyértelműen káros, de ami nekem túl sok, az lehet, hogy Önnek épp elég. A mi feladatunk, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő arányt a társas programok és az egyedüllét között.

forrás: mindennapipszichologia.reblog.hu

 

Hirdetés
Hirdetés betöltése...