Dr. Lenkei Gábor:„A koleszterin nem ártalmas” Leszámolas egy orvosi dogmával?


Hirdetés

 A magas koleszterinszint nem káros – semmi nem bizonyítja, hogy az ellene világszerte szedett gyógyszerek hatásmechanizmusa összhangban van a szervezet belső működési rendjével – e gyógyszerek rákkeltő hatását ma sem zárták ki.

Csak néhány azok közül az állítások közül, melyeket dr. Lenkei Gábor fogalmaz meg a Koleszterin – Orvosi dogmák és tévhitek című művében. A rendkívül kis formátumú, valóban zsebkönyvnyi méretű kiadványban a szerző számtalan meghökkentő állítást fogalmaz meg, és cáfol vagy legalábbis meggyőzően érvel több, evidenciának hitt tétel ellen.

Az orvos-író felvonultatja azokat a tényeket, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik a koleszterinnel kapcsolatos eddigi ismereteinket. (Az olvasmány szerény méretei ellenére sem tehetjük meg azt, hogy egy ismertetőben minden állításra kitérjünk, csak néhányat villantunk fel közülük.) Mindenekelőtt leszögezi, miért van szüksége szervezetünknek a koleszterinre: a D-vitamin előállításához, a női és férfi nemi hormonok termeléséhez, a stresszhormon alapanyagaként, idegrendszerünk és agyunk alapanyagaként, a sejthártya felépítéséhez. Kijelenti: megfelelő mennyiségű koleszterin nélkül maga az élet válik lehetetlenné. Ezzel szemben a koleszterin igazán kártékony hatását az érelmeszesedésben, különösen a koszorúerek elmeszesedésében mutatták ki, ami gyakran vezet szívinfarktushoz. A szerző rámutat, hogy szervezetünk minden körülmények között állít elő koleszterint – mert szüksége van rá -, akkor is, ha nem viszünk be zsírt vagy zsírt tartalmazó anyagokat. Példaként említi az anyatejet, amely kétszer annyi koleszterint tartalmaz, mint a kifejezetten zsíros tejként ismert kecsketej.

Töltik a kolbászt egy pécselyi disznóvágáson, készül a koleszterinbomba. Lehet, hogy mégsem olyan ártalmasak a zsíros ételek, a tepertő, a csülök, mint ahogy a modern étkezéstudomány állítja? (Fotó: Penovác Károly)

Töltik a kolbászt egy pécselyi disznóvágáson, készül a koleszterinbomba. Lehet, hogy mégsem olyan ártalmasak a zsíros ételek, a tepertő, a csülök, mint ahogy a modern étkezéstudomány állítja? (Fotó: Penovác Károly)

A szerző két logikai vonalat visz végig. Egyrészt azt próbálja tényekkel, érvekkel bizonyítani, hogy a koleszterinszint-csökkentő – valójában a koleszterin termelődését gátló – szerek rossz helyen és rossz irányban fejtik ki a hatásukat, valamint rákkeltőek is lehetnek. Szerinte “nagyvonalú magabiztossággal hagyták figyelmen kívül” az utóbbi állítást alátámasztó riasztó információkat. Emögött természetesen a gyógyszerlobbi jelenlétét és erejét sejteti. A szervezet maga gondoskodik a felesleges koleszterin eltávolításáról, és ehhez éppen zsírokra van szüksége. A zsírszegény étrend tehát lerontja a természet által kieszelt nagyon hatékony koleszterineltávolító módszer hatékonyságát.

De tesz ennél a szerző sokkal meglepőbb kijelentést is: a köröm, csülök, tepertő, bőr, szaftos húsok, porcok fogyasztása bizonyos szempontból nélkülözhetetlen. Ehhez a megállapításhoz a második logikai láncolat vezet el. A koleszterin minden esetben csak a nagy terhelés következtében sérült érfalon rakódik le – de ott is azért, hogy védje a sérült szakaszt, eltömítse a repedéseket -, ezért az érfal sérülését kell meggátolni. Erről a szervezet önmagában is gondoskodna, ha rendelkezne kellő mennyiségű kollagénnel. Ezt részben kívülről lehet bevinni – például a fent említett csülökből és társaiból -, részben megfelelő mennyiségű C-vitamin segítségével maga állítja elő a szervezet. Fogyasszunk tehát minél több C-vitamint – a mai magyar átlagos napi 80 milligrammnyi bevitel helyett testsúlytól függően 1,55 grammot! (Csak zárójelben: Szentgyörgyi Albert, aki a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért kapott Nobel-díjat, szintén hasonló nagyságrendű C-vitamin fogyasztását ajánlotta.) Ekkor a szervezet képes lesz kellő mennyiségű kollagén előállítására, érfalaink erősek és rugalmasak maradnak, mi pedig egészségesek, amit meg a normális mennyiségben bevitt koleszteringazdag ételeknek köszönhetünk. Azaz: szakítsunk a dogmákkal és jelentsük ki bátran: “A koleszterin nem ártalmas. Sőt…”

 

A tévhit sajnos megdönthetetlenKönyve végén maga a szerző is hivatkozik Galileo Galileire, aki alig kerülte el a halálbüntetést, mert 1642-ben kijelentette, Eppur si muove… (És mégis mozog… – tudniillik a Föld). A párhuzam nem véletlen, maga Lenkei Gábor is arra utal, a koleszterinnel kapcsolatos kijelentése elfogadásának körülbelül akkora esélye van az orvostudományban – és ebből következően a társadalomban -, mint Galilei kijelentésének a maga korában. És ebben minden további nélkül egyet is érthetünk vele. Abban azért bízhat: hátralévő életét nem kell házi őrizetben töltenie, mint hírneves elődjének…

szerző: Varga Domokos Péter, ZH online

Hirdetés
Hirdetés betöltése...