Hirdetés betöltése...

Dr. Lenkei Gábor véleménye a rákról és a kemoterápiáról


Hirdetés

Az alábbi írás Dr. Lenkei Gábor facebook oldalán található:Többen is megkérdezték tőlem, hogy mi a véleményem a rák kezelésében alkalmazott kemoterápiáról.Az alábbi választ fogalmaztam meg.

Valamelyik előadásomban beszéltem erről a témáról, külön kiadványom nincs róla.

Ha a privát véleményemre kíváncsi, akkor az, szemben áll a hivatalos orvosi felfogással.
Én nem hiszek abban, hogy olyan erős és durva mérgekkel, amilyenek a kemoterápiás szerek, meg lehet gyógyítani egy embert.

Számomra nem az öt éves túlélés jelenti a gyógyulást. Az öt éves túlélést a magam részéről egyfajta statisztikai kozmetikázásnak tartom, amely nem jelent biztonságot a gyógyulni kívánó ember számára.
Ha valaki 5 év és egy nap múlva hal meg, akkor már szépen javította a statisztikát.

A gyógyulás az gyógyulás. Nem öt évre, hanem a teljes hátralévő, józan ésszel még elvárható élettartamra szól.

Megosztom Önnel néhány gondolatomat a rákkal kapcsolatban, remélve, hogy ezzel is tudhatok segíteni.

Én dolgoztam onkológiai osztályon, még Debrecenben a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, a 90-es évek elején. Az ott szerzett „élmények” nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy felálljak, és elhagyjam a hivatalos gyógyítás terepét. Nem azért, mert az a klinika rossz volt. Az egy nagyon jó klinika volt, de ebben a kérdésben ugyanazt a hivatalos szemléletet követte, ami mindenütt általánosnak mondható.

Én akkoriban azt értettem meg, hogy a rák pszichoszomatikus betegség.

Pszichoszomatikus. A kifejezés két idegen szóból tevődik össze:
1.) psziché = lélek
2.) szoma = test
A jelentése: olyan betegség, amely megoldatlan lelki problémákkal kezdődik, és ha ez a probléma az illető számára súlyos, és számára úgy tűnik, hogy nincs rá megoldás, akkor ez a teher egy idő után testi tünetek formájában is megnyilvánul.

Én úgy találtam, hogy a rák akkor jelenik meg, amikor egy ember elveszíti valamilyen fontos, éltető, boldogító célját, vagy céljait.
Éltető, boldogító célról beszélek. Olyan célról, amiért megérte küzdeni. Amiért megérte élni.

Ez az éltető cél – én így találtam – az esetek többségében valamilyen módon a családi élethez kapcsolódik.
Az esetek többségében van valamilyen nagy kudarc, veszteség, amely a családi élethez köthető.
Ezt követően jelenik meg a rák.

A veszteséget követően, hiszen az éltető, boldogító célok adnának értelmet a jövőnek. Az ilyen cél, vagy célok elvesztése valamilyen formában értelmetlenné teszi a jövőt a személy számára.
Ilyenkor az éltető, boldogító célok hiányában az ember, mint szellemi lény, abbahagyja a saját jövője teremtését.

A test erre reagál.
A test – egyfajta buta reakcióval, egyfajta buta, ügyetlen segítségként – átveszi a jövő teremtését az által, hogy bizonyos sejteket fokozott szaporodásra, burjánzásra késztet. A test úgy viselkedik, mintha újra kellene teremtenie saját magát, hasonlóan ahhoz, amikor az anyaméhben a petesejtből – intenzív sejtosztódás révén – kifejlődött.

Én így látom a rák keletkezésének okát.
Ezek a ráksejtek – az én véleményem szerint – nem rosszindulatú sejtek. A sejtek nem rendelkeznek rosszindulattal. Nem gonoszak. Nem is tudnak gonoszak lenni.
Segíteni próbálnak, igaz hogy sután-bután, a fokozott sejtosztódással.

A test buta reakciója arra a helyzetre, amikor magának az embernek, aki egy lélek, azaz szellemi lény, nincs megoldása valamilyen nyugtalanító, szorongató problémára, vagy arra, amikor az ember, mint lélek, nem tud túllépni valamilyen számára nagyon súlyosnak tűnő veszteségen.

Tehát én nem fogadom el azt a hivatalos orvosi magyarázatot, hogy egy „rosszindulatú betegséggel állunk szemben”.
Sőt! Még azt is gondolom, hogy a rák valójában nem is igazi betegség. Nem valódi betegség, csak a szervezet suta reakciója az adott helyzetre.
Csak egy piros lámpa, ami kigyullad, és figyelmeztet arra, hogy baj van. De nem testi, hanem lelki szinten van a baj.

Meg lehet próbálni elpusztítani a jövőt teremteni akaró sejteket. Ez – az én véleményem szerint – nem kezeli az elveszített éltető, boldogító célok problémáját.

A valódi segítséget az jelenti, ha valaki újraéleszti a számára bukottnak tűnő éltető célját vagy céljait, vagy talál új ilyen célt, célokat. Ha túl tud lépni azon a bizonyos veszteségen, ami úgy tűnik lehengerelte őt.

Azt találtam, hogy a rákból – testi szinten – egyáltalán nem nehéz felépülni.
Amikor egy ember képes rátalálni azokra az éltető, boldogító célokra, amelyek derékba törni látszanak, és képes újraéleszteni a saját éltető, boldogító célját vagy céljait, akkor meg fog gyógyulni.

Valaha úgy fogalmazták meg ezt, hogy „boldog ember nem kap rákot”.
Az ember akkor boldog, ha vannak olyan éltető céljai, amelyekért érdemes küzdeni, harcolni, amelyek fontosak annyira, hogy már az irányukba történő haladás is a boldogság érzetével tölti el az embert.

Hosszú évek tapasztalatai alapján az alábbi következtetésre jutottam:
A rák testi terápiája már régóta megoldott. Van sokféle hatékony rákterápia.
De én azt találtam, hogy ezek mindegyikénél az a kulcs, hogy a gyógyulni kívánó ember rendelkezik-e olyan (valódi, őszinte, saját) éltető, lelkesítő célokkal, amelyekért érdemes tovább élnie, és amelyekért érdemes meggyógyulnia.

Magát a testet – az én tapasztalataim alapján – nem nehéz meggyógyítani.
A lelket az gyógyítja meg, ha visszatalálunk az eredeti éltető, lelkesítő céljainkhoz, vagy teremtünk újakat. Így léphetünk túl egy súlyos veszteségen is. Az életnek értelmet adó, éltető célokkal.

Ezt a kérdést sem a műtét, sem a sugárkezelés, sem a kemoterápia nem oldja meg.
De bárki megoldhatja saját maga számára.

Szóval, én így látom ezt a kérdést.

Mindez nem jelenti azt, hogy nincs szükség hatékony testi kezelésekre. Azok szükségesek, de a tapasztalataim szerint önmagukban nem minden esetben érik el a kívánatos eredményt.

Arról a segítségről, amit én tudok nyújtani a testi állapot javítása érdekében, az alábbi könyveimben olvashat:
1.) Cenzúrázott egészség
2.) Mentőöv beteg emberek számára
Javaslom ezek elolvasását és a bennük leírt módszer alkalmazását.

Fontosnak tartom, hogy megértse: én nem foglalkozom rákbetegek gyógyításával. Az általam ajánlott vitaminok nem gyógyszerek. Csupán a szervezet általános állapotát hivatottak erősíteni.

Találja meg az Ön számára leginkább megfelelőnek tűnő testi kezelést.
De ne feledkezzen meg az éltető, boldogító céljai helyreállításáról!!! Ez fontosabb, mint a testi kezelés.

További hasznos olvasmányok lehetnek, és további lelki támaszt jelenthetnek az alábbi könyvek is, amelyeket gyógyult rákbetegek írtak:
1.) Beata Bishop: Ideje a gyógyításnak
2.) Penny Brohn: Szelíd óriások

Ezeket a könyveket olyan asszonyok írták, akikről már lemondtak az orvosok, de ők maguk nem adták fel, és győztek.

További hasznos olvasmány lehet:
Edward G. Griffin: A világ rák nélkül.

A legfontosabb az, hogy vegye vissza az élete fölött az irányítást. Azt az irányítást, amely a jelek szerint – a rák legalábbis ezt üzeni – kicsúszott a kezei közül.

Legyenek éltető céljai, és találjon vissza saját magához.

Remélem, tudtam segíteni a gondolataimmal.

Szerkesztőségünk által ajánlott olvasmány:

DR. LENKEI GÁBOR: CENZÚRÁZOTT EGÉSZSÉG IDE KATTINTVA MEGRENDELHETŐ

NÉHÁNY GONDOLAT A GYERMEKEKRŐL

Izgalmas látni, milyen indulatokat kavart a rák keletkezésével kapcsolatos megállapításaim közzététele.

A legtöbb ellenvetés arra hivatkozott, hogy ha valóban az elvesztett, derékba tört célok, ha valóban a fenyegető, vagy elszenvedett veszteségek a rák kiváltó lelki okai, akkor hogyan lehetséges, hogy kisgyermekek is szenvednek ebben a betegségben.

Kisgyermekek, vagy csecsemők, akiknek ugye még nincsenek, nem lehetnek céljaik, így bukott céljaik sem lehetnek.
Ugyan milyen veszteség érhetne egy csecsemőt, vagy egy kisgyermeket?
Csecsemők, akiknek – legalábbis ezt tanították nekünk – még nem érett az idegrendszere, így persze még gondolataik sem lehetnek. Nem gondolkodó lények.
„Csak” csecsemők.

dr-lenkei-gábor-véleménye-a-rákról-és-a-kemoterápiáról

A gyermekekkel kapcsolatos tudásunk, a gyermekek megértésével kapcsolatos kulturáltságunk sajnos nagyon alacsony szintű.
Nagyon materialista.

I.

A csecsemőknek és kisgyermekeknek ne lennének céljaik?

Minden csecsemőnek, minden kisgyermeknek van egy nagyon átható, nagyon erős, nagyon nyilvánvaló célja:

SZERETNE FELNŐNI.

Szeretne felnőni!!!
Ehhez gondoskodásra, biztonságra, szeretetre, nyugodt környezetre van szüksége.
Stabil kapaszkodókra anyu és apu, valamint a többi családtag személyében.
Akkor érzi biztonságban magát, ha anyu és apu legalább elfogadhatóan kiegyensúlyozott kapcsolatban él.
Ez jelenti számára a legfontosabb kapaszkodót. A legnagyobb biztonságot.

Akkor érzi magát biztonságban, ha nincsenek nap mint nap, vagy túl gyakran viharfelhők a családi égen, ha nem zajlanak indulatos veszekedések, ha nem áll meg a kés a levegőben.
Ha nem érzi annak a fenyegetését, hogy esetleg elválnak a szülei.

Egy ilyen fenyegetettség mellett úgy tűnhet számára, hogy derékba törik a célja.

Mi lehet nagyobb fenyegetés ennél egy apróság számára?
Amikor fenyegetve látja azt a célt, hogy felnőhessen.

Csak, hogy ne áltassuk magunkat:
A csecsemőknek és kisgyermekeknek csodálatos „radarjaik” vannak.
Vesznek, fognak vele minden rezdülést. Függetlenül attól, hogy egyesek mivel szeretnék áltatni magukat. Egy csöppség „mindent tud” a szüleiről. Mindet tud a családban uralkodó légkörről, az esetleges feszültségről.

A csecsemők és kisgyermekek sokkal többet tudnak a család állapotáról, mint ahogyan azt mi felnőttek reméljük, vagy szeretnénk.

Mindnyájan különbözőek vagyunk, így a gyermekek is nagyon különböző mértékben érzékenyek, kényesek a családi feszültségekre, vagy viharokra. Vannak gyermekek, akik érzékenyebbek, sérülékenyebbek, mások „ütésállóbbak”.
Ugyanakkora behatás nyom nélkül elmúlhat az egyiknél, és megrendíthet egy másikat.

II.

Felnőtt onkológiai osztályon dolgoztam. Nem dolgoztam gyermek onkológiai osztályon.

De ettől függetlenül rendelkezem azzal a stabil megfigyeléssel, tapasztalattal, hogy a gyermekek problémái, nehézségei, betegségei az esetek túlnyomó többségében visszavezethetőek valamelyik, vagy mindkét szülővel való kapcsolatára, a szülők egymással való kapcsolatára.
Legalábbis akkor, ha merünk őszinték lenni ezzel kapcsolatban.

Én már nagyon régóta nem hiszem el azt, hogy egy kisgyermek rendszeresen, vagy állandóan beteg lehet egy kiegyensúlyozott családban.
Kár lenne ezzel áltatni magunkat.

Nincs szükség titokzatos előző életbeli vagy karmikus magyarázatokra.
A gyermek a jelenbeli problémák tükrét tartja a szülők elé.

Nagyon valós problémák tükrét. Még ha olykor jó is lenne ezeket a szőnyeg alá söpörni.

A kisgyermekre is érvényes a réges-régi bölcsesség: „Boldog ember nem kap rákot”.
Még akkor is érvényes, ha ezzel nem könnyű szembenézni. Még akkor is, ha annak a gyermeknek vannak felhőtlenebb, boldognak tűnő időszakai is.

III.

Visszatérnék a célok kérdéséhez, egy másik megközelítésből:

A picurkáknak ne lennének céljaik?

Tudományosan bizonyított tény, hogy egy két-három éves gyermek már rendelkezik a saját alapvető céljával.
Hogy nem tudja ezt kifejteni nekünk? Hogy kevés ehhez a szókincse? Nagyon is lehetséges.
Talán megpróbálta elmondani a maga módján. Talán nem. Talán nem értettük, mit szeretne közölni. Talán megmosolyogtuk, mint aranyos gyermekes butaságot.

Az, hogy mi, felnőttek nem tudunk erről, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.

IV.

Van még valami, amiről, úgy vélem, mindenképpen érdemes tudnia.

Egy apróság már az anyaméhben rengeteg tapasztalatot gyűjt.
Már a magzat is hall, érez mindent.
Tudományosan bizonyított, hogy felnőttkorban vissza lehet hívni a méhen belüli időszakban készült „felvételeket”.
A magzati korban történtek nagyon mély hatással lehetnek egy kicsi későbbi életére.

Nagyon sok pszichoszomatikus betegség oka vezethető vissza a magzati korban, a szülés alatt és a szülés után időszakban történtekre. Sok vezethető vissza a kisgyermekkorban történtekre.

Ha valakit érdekel ez a kérdés, akkor érdemes elolvasnia L. Ron Hubbard: Dianetika című könyvét. A könyv nem véletlenül kapta „A szellemi egészség modern tudománya” alcímet.

Ha valaki szeretne gondoskodni arról, hogy a leendő, vagy már meglévő gyermeke minél kevesebb olyan veszélynek legyen kitéve, amelyekről ez a könyv szól, nos…
Nincs nehéz dolga.
Csak meg kell ismerkednie ezekkel a hatásokkal, és csak alkalmaznia kell azokat a meglepően egyszerű dolgokat, amelyeket L. Ron Hubbard szerencsére felfedezett és közzétett a könyvében. A szerző ezeket „Megelőző dianetika” címmel tárgyalja.

V.

A rákos gyermek is pszichoszomatikus betegségben szenved.
A rákos gyermek nem boldog, bármit is szeretnénk hinni, vagy látni.
A felszín alatt ott munkál valami, amivel sokszor nem könnyű szembenézni.

Nem kívánom senkire sem ráerőltetni a megfigyeléseimet.
Azért tettem közzé ezeket a gondolatokat, mert ezek alkalmazásával már sikerült több emberéletet megmenteni.
Ha nem lenne saját személyes tapasztalatom ebben a kérdésben, akkor nem írtam volna erről, és nem tettem volna közzé ezeket a sorokat.

Azért tettem közzé, hogy kapaszkodókat adjak azok számára, akik tudnak gondolkodni ezekkel az adatokkal, és akik tudnak élni ezekkel a gondolatokkal.

Dr. Lenkei Gábor

Hirdetés

Hirdetés betöltése..