Cáfolat: egyáltalán nem biztos, hogy káros a sok futás


Hirdetés

Elhamarkodott következtetés, hogy a sokat és nagy tempóban futók ugyanolyan halálozási kockázattal rendelkeznek, mint az egyáltalán nem futó, passzív életmódot folytatók. A vizsgálatban ugyanis túl kevés olyan embert vontak be, aki gyakran és sokat futott, az alacsony részvétel miatt a statisztika nem lehet elég pontos – hívja fel a figyelmet kísérő vezércikkében a koppenhágai elemzés kapcsán Dr. Carl Lavie (Ochsner Health System, New Orleans, Los Angeles).

Lássuk részletesen a tanulmányt!

„U alakú diagramon lehet bemutatni azt az összefüggést, hogy van egy felső határa annak az edzésmennyiségnek, amelynek egészségügyi előnye van” – közölte Dr. Peter Schnohr (Frederiksberg Kórház, Koppenhága, Dánia) és kollégái 2015. február 2-án a Journal of the American College of Cardiology című folyóiratban. (Schnohr P, O’Keefe JH, Marott JL, et al. Dose of jogging and long-term mortality. J Am Coll Cardiol 2015; 65:411-419. Abstract).

A hír roppant gyorsan bejárta a nemzetközi és a hazai sajtót is.

Fotó: pixabay.com

Az összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy az ideális aktivitás, mely elősegíti a hosszútávú kardiovaszkuláris egészséget és növeli a várható élettartamot, a könnyed tempóban végzett kocogás. A statisztikai adatok azt mutatták, hogy van egy határ: a túl sok futás, amelyet nagy rendszerességgel végeznek hosszabb időn keresztül vagy nagyobb intenzitással, már nem jelent semmiféle további előnnyel a halálozás szempontjából az ülő életmódot végző nem futókkal szemben. Ám a statisztika ebben az esetben talán félrevezető lehet – állítja Dr. Carl Lavie (Ochsner Health System, New Orleans, Los Angeles).

Koppenhága Város Szívkutatása

Az eredményeket ugyanis egy 1098 fős egészséges kocogókból és 3950 főből álló egészséges, de nem kocogókból álló adatbázisból vették a Koppenhága Város Szívkutatása nevű programban. A megvizsgált csoport 9%-a volt 50 éves vagy idősebb.
Mindösszesen 28 haláleset volt a kocogók és 128 az ülő életmódot folytatók között.

  • A könnyed kocogáson lassú vagy átlagos tempójú (8 km/óra), heti három vagy kevesebb alkalommal végzett, hetente összesen legfeljebb két és fél órányi kocogást értettek.
  • Közepes intenzitású futáson lassú vagy átlagos tempójú, heti három vagy annál kevesebb alkalommal végzett, ám heti két és fél órányi vagy annál több ideig tartó testmozgást értettek. (Még közepes intenzitásúnak számították a gyorsabb tempójú, heti három alkalomnál több, ám heti legfeljebb négy órányi mozgást.)
  • Megerőltetőnek számították a gyors tempójú futást (több mint 9 km/óra), heti háromnál több alkalommal és legalább összesen heti négy óra időtartamban.

Fotó: pixabay.com

A kutatók publikálták az időtartam, a gyakoriság, a futás tempója és az általános halálokok közti kapcsolatot.

Ez így nézett ki:

– Azoknak a kocogóknak volt a legalacsonyabb a halálozási arányuk, akik heti 1-2,4 óra közti időtartamban futottak. Ez 71%-kal volt alacsonyabb, mint az ülő életmódot folytatók halálozási aránya. Ez nagyon jó hír azoknak, akik csupán kevés időt tudnak mozgásra szánni, de azt legalább rendszeresen.

– Akik kevesebb mint heti 1 órát futottak, 53%-kal volt alacsonyabb a halálozási arányuk a passzív életmódot élőkhöz képest. És ebben a csoportban ellentét figyelhető meg a heti 2,5-4 órát vagy 4 óránál többet futókkal szemben, akiknek – a pár ezer fős statisztikai adatbázis alapján – már nem volt alacsonyabba halálozási rátájuk az ülő életmódot folytatókhoz képest.

Ennek alapján az ajánlás:

A futás/kocogás optimális mennyisége heti hét-három alkalom. Akik ezt betartják, 68%-kal alacsonyabb a halálozási arányuk, mint az egészséges, ülő életmódot folytatókénak. Ráadásul a heti egy alkalommal futóknak is alacsonyabb volt a halálozási arányuk, mint a nem kocogóknak, ám akik heti három vagy annál több alkalommal futnak, azoknak a körében nincs ilyen eltérés.

Ami a tempót illeti, a lassan kocogóknak 49%-kal alacsonyabb a halálozási arányuk, mint az ülő életmódú nem futóknak. A leggyorsabb futóknak – akik több mint 9 km/órát teljesítenek – ugyanakkora volt a halálozási arányuk, mint azoknak, akik nem futottak és ülő életmódot folytattak.

Ez újdonság?

Nem ez az első olyan kutatás, amely bizonyítja, hogy a több edzés nem feltétlenül jobb az egészség és az élettartam szempontjából.

Fotó: pixabay.com

2012-ben Dr. Carl Lavie (Ochsner Health System, New Orleans, Los Angeles) és Dr. Duck-chul Lee (Iowa State University, Ames) az Aerobic Központ Longitudinális Kutatás retrospektív (visszatekintő) vizsgálatának adatait publikálta, amelyben több mint 52 000 (!) férfi és nő vett részt.

A kutatás kimutatta, hogy a futás előnyei legjobban a rövid távok esetében – kevesebb mint heti 32 kilométer – mutathatók ki. Hosszabb távokon a kutatók U alakú diagramon ábrázolható összefüggést mutattak ki az általános halálokok és a futás között: a tanulmány szerint a hosszabb heti futás mennyiség rossz irányba mozdítja el a futás halálozással szembeni előnyeit.

Két évvel később ugyanezek a kutatók publikáltak egy másik tanulmányt, amely bemutatta, hogy akár csaknapi 5-10 perces, és akár nagyon lassú tempójú futás egyértelműen csökkentette az általános és a szív- és érrendszeri halálozást.
Lee, Lavie és kollégái beszámoltak arról, hogy ez a kis mennyiségű futás 30%-kal csökkentette az általános halálozást, 45%-kal a szív- és érrendszeri halálozást, és 3 évvel növelte meg a várható élettartamot. A kutatásban 55 137 felnőttet követtek 15 éven keresztül a Cooper Klinikán, a texasi Dallasban.

Fotó: pixabay.com

Alátámasztani látszik mindezt, hogy ezeken a tanulmányokon túl az epidemiológiai és a megfigyelő kutatások egyértelmű összefüggést mutattak ki a nagy intenzitású aerobik edzések és a pitvarfibrilláció megemelkedett kockázata között.

A több mozgás valóban ártalmas? Ez tuti?

A Heartvire-nek nyilatkozva Lavie elmondta, hogy egészségügyi szempontból a kisebb mennyiségű edzés esetén érhető el a maximális egészségügyi előny. Ez a kutatás, ugyanúgy, mint a többi, úgy tűnik, hogy azt az elméletet támogatja, hogy ha az egészséget összességében, és emellett a hosszabb élettartamot nézzük, akkor a gyakoribb, minél hosszabb távú és a minél intenzívebb futás már nem feltétlenül jobb. Az viszont még nem dőlt el, hogy le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy a több edzés ártalmas az egészségre – mondta Lavie. A kutatási eredmények nem mutatnak veszélyt a legtöbbet futók legfelső 20%-ában.

Lavie szerint nyilvánvaló okai vannak, hogy miért akarnak az emberek minél többet futni, például a mentális egészségük miatt, a verseny teljesítmény miatt, fogyás céljából, vagy éppen azért, hogy minél többet legyenek képesek enni, ám akik ezek miatt az okok miatt futnak egyre többet, ezt nem az élettartam és az egészségi állapot javítása miatt teszik.

Mindezen túl a nagy mennyiségű edzés néhány kockázati tényezővel mindenképpen összefüggésbe hozható, ám a kockázat összességében kicsinek tűnik. Tehát fontos, hogy ne ijesztgessük az atlétákat, a maratonfutókat, a triatlonistákat. Ettől függetlenül óv a tulzásoktól, a szélsőségektől: Lavie nem hiszi, hogy évi 52 maraton vagy hat ultra hosszútávú Ironman triatlon hosszú távon egészséges lenne.

Fotó: pixabay.com

Az orvosok és a páciensek számára azt az üzenetet szánja útravalóul, hogy az egészségünknek nincs szüksége extrém mennyiségű edzésre – nyilatkozta Lavie a Heartvire-nek.

Lee és Dr. Rajesh Vedanthan (Icahn School of Medicine at Mount Sinai, New York, New York állam) mellett Lavie írt egy kísérő vezércikket a napokban nagy port kavart, itthon is számos megosztást kapott koppenhágai elemzéshez, amelyben megjegyezte: a kutatásnak alacsony a statisztikai ereje a nagyobb mennyiségű futás tekintetében (Lee DC, Lavie CJ, Vedanthan R. Optimal dose of running for longevity. J Am Coll Cardiol 2015; 65:420-422. Kivonat: http://content.onlinejacc.org/Onlinefirst.aspx).

A kutatásban ugyanis csak 47 futó teljesített heti 4 óránál többet és csak 80 futó edzett heti három alkalomnál többet. Tény, hogy a halálozás csökkenése jó irányba haladt ott, ahol a kutatásnak nagyobb statisztikai ereje volt. Ha más lett volna az összetétel vagy nagyobb a minta, akkor a kutatók talán a nagyobb futásmennyiség és -gyakoriság előnyeit is kimutathatták volna.

Fotó: pixabay.com

A vezércikk szerzői rámutattak, hogy az általános összefüggések érvényesek a visszatekintő elemzésre is, például az ülő életmódot folytató nem futók jobban el vannak hízva, idősebbek és köztük magasabb a cukorbetegek és a magas vérnyomásúak aránya, mint az aktívak között. Bár a kutatásban a fent bemutatott alapváltozókat vizsgálták, lehetséges, hogy nem mért, egyéb változók is befolyásolhatták a végeredményt – állították a szerzők.

Ám az mindenképp megerősíthető, hogy a rendszeres, kis mennyiségű és mérsékelt intenzitású futásnak/kocogásnak komoly egészségmegőrző ereje van, ezért azoknak is tanácsos felkelnük a számítógép elől vagy a kanapéról egy kis mozgásra, akik azt gondolták: ennyiért (ilyen rövid időre és lanyha tempóra) egyszerűen nem érdemes.

Szerző, forrás: szivderito.hu

Hirdetés
Hirdetés betöltése...