Hirdetés betöltése...

Bátyám nem hagyta abba az ivást! Kórházba került ismét! Hogy mit teszek? “Semmit”…


Hirdetés

Ígértem, hogy írok a bátyámról… ha nem tudja a kedves olvasó miről is beszélek, itt elolvashatja:

Te segítenél sokadjára is az alkoholista testvérednek ha tudnád, hogy az a te életed is tönkre fogja tenni?

majd ha érdekli a “történet” folytatása, íme, ez történt azóta. Nincs kedvem sok körítést írni, szóval írom összefoglalva, a lényeget!

Nem hagyta abba az ivást, folyamatosan szedte a nyugtatókat is, olyannyira, hogy egy pillanatában túladagolta ( egyenlőre úgy néz ki, hogy öngyilkossági kísérletnek minősítették ) a gyógyszert, és ráivott. Földrajzilag elég távol vagyunk egymástól, fizikailag nem tudok mellette lenni, de mint az előző cikkben írtam, nem is lennék! Az éppen aktuális szintén alkoholista lakótársától ( volt lakótárs, mert oda se mehet vissza ) tudtuk meg, hogy mentő vitte be ismét!! a szolnoki  sürgősségire. A másik exe folyamatosan zaklatott, hogy menjünk be hozzá, és vitessük el kényszer kezelésre! Nos felhívtam ezt a számot a kérdéseimmel, ahol egyébként rendkívül segítőkészek, ha valakinek szüksége van segítségre, vagy csak arra, hogy meghallgassák, bátran ajánlom! : 116-123 ( mobilról is ingyen hívható ) Amennyiben nincs gyámság alatt valaki ( ez komoly procedúra ) vagy beszámítható, önállóan dönthet a sorsáról. A személyiségi jogok korlátozás, nem csettintésre megy. Nos ezért ( is ) van az, hogy ott hagyják a kezelést, saját akaratukból. Illetve egy ilyen esetben a kórház felkínálja a rehabilitáció lehetőségét ( pláne, ha öngyilkossági kísérletnek “minősítik” ), tulajdonképpen ‘automatikusan”. Így is lett. Egyébként már ebben a kórházban is ismerik, ha jól emlékszem, 2 – 3 alkalommal hagyta ott a kezelést.

Nem mentem el, nem is fogok! Ha élni akar dönthet így, ha nem, a “jelenlétem” semmit sem ér. Jól gondoltam, a kórház felkínálta, ő elfogadta a kezelést. Egyenlőre pszichiátria, zárt osztály, 2 hét. Hosszas gondolkodás után, abba belementem ( telefonon tudtunk beszélni ), hogy a 2 hét után, ha haza engedik, alhat addig anyunál ( én döntök ebben is, anyu így szeretné!! ), én is otthon leszek akkor, és onnan mehet vissza a kezelésre. Merthogy ismét azt ígéri, végigcsinálja!

Hogy mit teszek ezen felül? Semmit! Nem megyek el érte, és nem is viszem vissza! Miért? Ha élni akar, nem kell óvodásat játszanom vele, nem fog “elakadni” az első kocsmában, mivelhogy eddig mindig így volt! Semmi kontrollt nem kap tőlünk, kizárólag annyit várunk el, hogy anyunál viselje tisztességgel magát, pihenjen, beszélgessünk. De ha kilép az ajtón, újra egyedül van! Miért gondolom, hogy ez a segítség?

Ismét hangsúlyozom, ha élni akar!!! neki kell győznie, ez most, nem “csapatjáték”! Anyum, én, és gondolom ön is élni akar, így kelünk fel reggel, és fekszünk le esténként. Én nem élhetek más helyett! Ha ezt megérti, akkor van esélye, és ebben az esetben segíteni fogok minden másban, akár pénzzel, munkával, lakhatással is.

Azt mondta nagyon szigorú orvost “fogott ki”! Nos a TB-je piros, nem dolgozik, újra, és újra esélyt kap a kórháztól, a rendőrségi ügyei halmozódnak, mások életét “próbálja” tönkretenni, nem olvas, nem szavaz, nem fizeti az albérletét, nem fürdik, nem segített soha az otthoni munkában, nem nyír füvet, nem sportol, nem segít az öreg néninek átmenni az úttesten, nem ápolja a baráti ( nem sok van ) kapcsolatait, nem kérdezi meg soha, hogy az édesanyja, vagy esetleg én hogy vagyok, nem adózik…stb, stb….csak iszik, iszik, iszik, és másoktól várja a segítséget! Hát ezért szigorú az orvos! Csak szólok előre!! Mindenki aki hasonló életet szeretne magának mint a bátyám, készüljön fel, hogy az orvos mindig szigorú lesz!!!

2 hét múlva írok újra….

Hirdetés
Hirdetés betöltése..