Az ezerarcú platina történet!


Hirdetés

Akárcsak a könyveknek, a fémeknek is meg van a maguk sorsa… A platináé nem mindennapi sors. Bővelkedik fura és különös fordulatokban, jól tükrözi az emberi gondolkodás és értékrend változásait…

A fölfedezéseknek különböző fajtái vannak. Van úgy, hogy áhítják, akarják, és az is előfordul persze, hogy véletlenül, sőt az emberi szándék ellenére jön létre egy-egy fölfedezés. Kolombusz fölfedezése ide is, oda is sorolható, hiszen a hajós királyi megbízással, a kincstár terhére felszerelt hajókon indult útnak. Az út végén azonban valami egészen mást talált, mint amiért útra kelt: a fűszerszámos Indiák helyett az aranyban gazdag Dél-Amerikát.

1200px-Almirante_Antonio_de_UlloaMegtörténhet aztán az is, hogy a fölfedezés bosszúságot és nehézségeket okoz. Csaknem kétszáz éven át épp ez volt a helyzet a platinával. Nem tudjuk, a konkvisztádorok melyik csoportja bukkant rá először a nyers platina kicsiny, nehéz, feketés szemcséire, amelyek rendkívül kényelmetlenné tették az arany kitermelését, minthogy a két fémet ekkoriban nem lehetett elkülöníteni egymástól. Don Antonio de Ulloa spanyol matematikus (1716-1795) így írt 1748-ban Történelmi beszámoló egy dél-amerikai utazásról című munkájában: Új-Granada tartományba ( a mai Kolumbiában), a Chocó torkolatánál fekvő aranybányák némelyikének művelésével fel kellett hagyni, mert az ércben sok volt a “platina”. Ez olyan nagy ellenállású anyag, amelyet alig lehet szétaprózni és elkülöníteni.

Ulloa tudósítása némi feltűnést keltett Európában, mind a természet kutatói, mind a pénzhamisítók körében. Ez utóbbiak az aranyérmékbe belekeverték a nehéz és az aranytól el nem válaszható platinát. Ezért aztán tíz évvel Ulloa jelentése után, 1758-ban a spanyol korona meg is tiltotta a platinával folytatott kereskedést.

A spanyol plata szó ezüstöt jelent, kicsinyítő alakja, a platina fakó ezüstöt. A hideg fényű, ezüstös platina épp azon tulajdonságainak köszönheti, hogy gyöngécske ezüstből a legértékesebb nemesfémek sorába emelkedett, amelyek eleinte annyi fejtörést okoztak az aranyat hajszolóknak: keménységének, kémiai és fizikai ellenállóerejének, magas olvadásfokának és annak, hogy nehéz tisztán előállítani. Mai előkelő helyét egyébként megosztja a “platinafélék” néven ismert más fémekkel, a ruthenuimmal, rhodiummal, palladiummal, osmiummal és iridiummal, amelyeket a platina alig 250 éves modern történelme során fedeztek fel.

Az észak-ecuadori Esmeralda és Atacanes inka aranymívesei a hódító fehérekkel ellentétben tudták, hogyan bánjanak a nehéz ezüsttel. Kemény kis szemcséihez némi aranyport kevertek, és izzó faszénen kis adagokban felhevítették a keveréket. A cseppfolyóssá vált arany beburkolta és kissé összeforrasztotta a platinaszemeket. A platina aránya a keverékben 55 és 60 százalék között mozgott, a többi arany volt és némi ezüst. Ezt a fehér aranyat ékszerek és használati tárgyak készítésére használták, valószínűleg ezüst helyett. Ennek az archaikus és elemi megmunkálási módnak köszönhetjük a legrégebbi és legszebb platinatartalmú dísztárgyakat az ó-egyiptomi leleteken túl, amelyek között egy platinaberakásos kehely is akad.

A természetben sehol tiszta állapotban elő nem forduló platina kutatása egy fiatal tudományágra, a mitikus alkímia vonzásából lassan kiszabaduló kémiára várt. 1751-ben a platinát külön elem gyanánt vizsgálták már, meghatározták fajsúlyát, és leírták, mennyire ellenálló savakkal lúgokkal szemben. A kor legismertebb természetbúvára, Buffon gróf (1707-1788) Párizsban 1785-ben Az ásványok története címen megjelent művében vas ás arany ötvözetének minősítette a platinát. Ez persze nem volt egyéb merő feltételezésnél, amire viszont ellenfelei szigorú kémiai kísérletekkel feleltek.

A titokzatos tulajdonságokkal bíró új fém magára vonta az alkimisták érdeklődését is, akik örökké az elemek átváltoztatásáról fantáziáltak. Tanú erre Giacomo Casanova, aki emlékirataiban leírja látogatását 1758-ban d’Urfe grónőnél, egy ismert francia alkimistanőnél: “Mutatott nekem egy kis hordócskát, teli Rio Pintó-i platinával, amit állítása szerint bármikor színarannyá tudott változtatni. Személyesen Monsieur Woodtól, a jelentős angol platinakutatótól kapta ajándékba. Ezen kívül még négy különböző tartályban tárolt platinát; közülük háromban sértetlenül ázott kénsavban, salétromsavban és sósavban a fém, de a negyedikben, amely királyvízzel volt töltve, a platina már feloldódott…”

1751-ben H. T. Scheffer stockholmi kutató a fehér arannyal, vagy amint ő nevezte, a hetedik fémmel kapcsolatos vizsgálódásai során először jutott arra az eredményre, hogy a platina csak királyvízben oldható. Ez a folyadék három rész tömény sósavból és egy rész tömény salétromsavból áll. Egy angol vegyész, Lewis állított elő elsőnek platinaötvözetet. F. C. Achards német kutatónak (1753-1821) pedig 1779-ben sikerült a fémet arzénnal ötvöznie, és így a platina 1700 °C körüli magas olvadáspontját lejjebb hoznia. Később az arzént tartós hevítéssel eltávolította. A visszamaradó anyagot izzó állapotban összetömörítette, így állította elő tiszta platinából az első olvasztótégelyt.

A vegyészek sikerei rövid időre igen keresetté tették a platinát. A kemény, ellenálló, súlyos fém divatba jött. A XVIII. századi Franciaországban a versailles-i udvar és a Janety-féle aranymívesműhely tájékán roppant felkapott anyag lett: sószórókat, ékszerdobozokat, gyertyatartókat, frakkgombokat, óraláncokat, tejeskannákat, cukortartókat, kávés edényeket készítettek belőle, és ezek kétszer olyan súlyosak voltak, mintha ólomból készültek volna. Növekedett a nem oxidálódó fém technikai jelentősége is: Párizsban ebből az imponálóan nehéz fémből öntötték ki a mintául szolgáló méterrudat és kilogramm-súlyt. Meghonosodott a platina a laboratóriumokban is mint csészék, retorták, kemencék és olvasztótégelyek anyaga, sőt magukban a kémiai eljárásokban egyre elterjedtebben használták mint kitűnő katalizátort, vegyi folyamatok ideális előidézőjét.

Új jelentőségével együtt nőtt kereslete és egyben természetesen ára is. A fakó ezüst kívánatos nemesfémmé vált. Alig akad más fém, mely annyi történelmi viszontagságon ment volna keresztül, mint a platina. 1819-ben az Urál-hegységben fekvő Verd-Isszeck táján, majd három év múlva ugyancsak az Urálban, Nyevjansz vidékén meglehetősen gazdag platinaérc telepekre bukkantak. Ezek a leletek új korszakot nyitottak meg. A Nyizsnij Tagil-i aranymosók ötven éven át értéktelen hulladékként a meddőre vetették a többnyire feketés színű, jelentéktelen külsejű platinát. Pjotr Grigorjevics Szobolevszkij kémikus (1781-1841) új, racionálisabb eljárást dolgozott ki a platina kinyerésére, a platinaszivacsot csavaros présben, nyomás és hőhatása alatt dolgozta fel kalapálható fémmé.

A tiszta platina előállítása mindmáig bonyolult folyamat, de még ennél is sokkal nehezebbnek bizonyult a ritka és egyben drága fém felhasználása, pedig átlagos ára akkoriban az ezüsté és az aranyé között helyezkedett el. Oroszországban ebben az időben még nem tudták hasznos módon alkalmazni ezt az anyagot, amelyet Nyugat-Európában a megfelelő technika birtokban már negyven éve hasznosítottak. Az akkori idők energikus pénzőgyminiszterének, Kankrinnak (1775-1845) az az ötlete támadt, hogy platina pénzt kellene veretni. Három ezüstrubelnek megfelelő dukátot, továbbá kéttős és nyégyszeres dukátot veretett, összesen 1,4 millió pénzérmét, 4,5 millió rubel értékben.

Platinum bars are stacked at the safe deposit boxes room of the ProAurum gold house in Munich, Germany March 6, 2014. REUTERS/Michael Dalder/File Photo
Platinum bars are stacked at the safe deposit boxes room of the ProAurum gold house in Munich, Germany March 6, 2014. REUTERS/Michael Dalder/File Photo

Alexander von Humboldt meglehetősen óvta az orosz kormányt ettől a vállalkozástól, mert úgy látta, hogy a kolumbiai platina miatt nincs mód a fém árának ellenőrzésére. Annak idején Kolumbia csakugyan foglalkozott azzal a tervvel, hogy platina pénzt hozzon forgalomba. Az orosz platinapénz-kísérlet siralmas véget ért, éspedig valószínűleg nem is annyira a kolumbiai konkurencia miatt, hanem azért, mert a szokatlan pénz nem nyerte meg a közönség bizalmát. Mikor a platina éra nem akart emelkedni, az érmék visszavándoroltak az államkincstárhoz. A kísérlet az orosz platinapiac teljes összeomlásával végződött, és ennek következtében a fém ára a nemzetközi piacon is a mélypontra esett vissza.

Csak a technika megállíthatatlan haladásával, az izzólámpa megjelenésével, és a savak nagyüzemi gyártásával, az ammóniák és a kőolaj térhódításával növekedett meg az ipar platinaszükséglete, amely az arany ipari jelentőségét hamarosan háttérbe szorította. A platina értéke a nemesfémek értéktáblázatán már az első világháború előtt az első helyre került, a második világháború után pedig az aranyét háromszorosan is felülmúlta. Előbb azonban még néhány kalandos epizódon kellett e különös fémnek átvergődnie. 1917-ben összeomlott az orosz platinatermelés, amelyet a szovjet kormány csaknem teljesen elhanyagolt, minthogy terveiben a pénz és a nemesfém tartalékok eltörlését irányozta elő. A nemzetközi valutapiac zilált helyzetének következtében az 1921-es évet az jellemezte, hogy az emberek valósággal menekültek a nemesfémekhez. 1924-ben a Szovjetunió dömping ajánlattal visszatért a platinapiacra. 1927-ben, a gazdasági világválság előestéjén aztán egészen drámai módon kezdtek zuhanni a platinaárak.

A két világháború között az immár keresett fém iránti szükséglet új lelőhelyek feltárásához vezetett, elsősorban Dél-Afrikában, amely ekkoriban a világ kilencventonnányi éves platinatermelésének csaknem 75 százalékát szolgáltatja. Kilencven tonna ebből a súlyos nemesfémből egy 1,6 méteres élű kockának felel meg. Nem éppen imponáló nagyság, de gondoljuk meg: a legjobb lelőhelyeken is csak három gramm platina található egy tonna ércben!

pmr0040-0002-f2

Potgietersrust Platinum, az egyetlen külszíni platinabánya Dél-Afrikában

A platina ára 2000-ben sokéves csúcsot döntött meg a nemzetközi piacon. Az elõrejelzések szerint az ékszerkészítésben is egyre népszerûbb nemesfém hamarosan az arany csillogását is elhalványíthatja. Elõször történt meg, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságnak nagyobb bevétele származott a platinafémek exportjából (4 milliárd dollár), mint az aranyéból (3,4 milliárd dollár). Ez még mindig jelentősen nagyobb aranymennyiséget jelent, hiszen a 99,5 százalékos arany unciája (31,1035 g) 2000-ben 255 és 285 dollár között ingadozott, míg a platináé az év eleji unciánkénti 400 dollárról 600 dollárra emelkedett.

Persze nincs arról szó, hogy az arany vesztett volna népszerűségéből. Az igazi ok az, hogy a platinafémek iránt – azok előnyös tulajdonságai miatt – egyre növekszik az ipar igénye. Az előzőekben már említettük az autóipart. Kezdetben kizárólag platinát használtak a katalizátorokban, mára a palládium került előtérbe. Miután a palládium ára nagymértékben emelkedett, most újra kezdenek visszatérni a platina alkalmazására. Platinát használnak orvosi implantátumokban, nagy szilárdságú hőálló ötvözetekben (fúvókák, gázturbina-lapátok, rakétacsúcsok, fűtőszálak, tégelyek, érintkezők), de még a jobb minőségű borotvapengék élének tartósításához is. A platina az alapanyaga a hiteles mértékeknek. A kilogramm és a méteretalon 1793-ban a francia konvent szándéka szerint „Minden időkre, minden népnek” készült. Az őskilogramm egy 38 mm átmérőjű és magasságú Pt-Ir henger, míg az ősméter egy 25 mm szélességű, 4 mm vastagságú platinarúd volt. Az eredetit, illetve ezek újabb változatait a Súly- és Mértékügyi Hivatalban Sévresben őrzik. (A 14. számú etalon a magyar nemzet tulajdonában van.) A tömegegység még mindig érvényben van, a métert 1983-ban újra definiálták (az a hosszúság, amelyet a fény vákuumban 1/299792458 másodperc alatt megtesz). A legdrágább, elvileg fizetőeszközként használható amerikai pénzérme, a 99,95 százalékos platinából vert 100 dolláros. Platinaékszerek, dísztárgyak, evőeszközök készülnek a bányászott mennyiség 51 százalékból.

A platina felhasználása egyre bővül, és nem számít különlegességnek – legfeljebb drágának – egy belőle készült ékszer vagy laboratóriumi eszköz, bár összességében a világon eddig felhasznált platina mennyisége elférne egy nagyobb szobában. Ugyanis a történelem folyamán eddig kitermelt platina mennyisége nem több mint kb. 2500–3000 t, és ha ebből egy kockát csinálnának, annak élhossza mindössze kb. 6 m lenne!

Hirdetés

Hirdetés betöltése..