Áder János: ” Mai tudásunkkal alig érthető, hogy kortársai miért nem hittek neki, miért támadták őt? “


Hirdetés

Áder János köztársasági elnök beszéde a Semmelweis-emlékév nyitókonferenciáján a Magyar Tudományos Akadémián ( 2018. június 05. )

Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Tanácskozás!
Hölgyeim és Uraim!

“A tények automatikus elutasítása vizsgálat vagy kísérletezés nélkül. Olyan sajátos, reflexszerű emberi reakció, amely automatikusan elutasítja az új információt a rögzült normák, hiedelmek vagy paradigmák miatt.”
A tudomány így definiálja az ún. „Semmelweis-reflexet”

Mintha a tudós világ utólag ezzel a szókapcsolattal − „Semmelweis-reflex” − fejezné ki lelkiismeret-furdalását, amiért oly sokáig nem hitt Semmelweis Ignácnak. Amiért nem hallgatta meg érveit, amiért az őt igazoló tények ellenére is ragaszkodott megkövesedett szokásaihoz. Az 1800-as évek közepe táján az európai nagyvárosokban volt olyan klinika, ahol a szülő nők akár 30 %-a is a gyermekágyi láz áldozata lett. A magyar fővárosban azonban, abban a kórházban, ahol Semmelweis dolgozott, ezt a számot sikerült 1 % alá szorítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az európai klinikákon a gyermekágyi láz ott okozott halált, ahol elvileg mindennek az életet kellett volna szolgálnia. Semmelweis Ignác minden idejét, gondolatát az érthetetlen halálozások okának felderítésére fordította. Amikor rádöbbent, hogy a boncteremből egyenesen ő maga és medikusai szállítják a szülőágyhoz a halálos kórokozót, így írt:

„Gyilkoltam… …jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam – meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülő nőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, amely megöli őket.”

A fertőtlenítő kézmosás, amelynek fontosságát felismerte, és amelyet kötelezővé tett a szülészeti osztályon, egyszerű, ma már banális eljárásnak tűnik. Semmelweis idejében azonban tévútnak, feleslegesnek, értelmetlennek tartották orvos társai. Nem gondolták volna, hogy majd 200 év múlva minden, amit a sterilitás fontosságáról, az orvoslás első számú törvényéről tudunk, az Semmelweis Ignác klórmészoldatos tálkáinál kezdődött. Mai tudásunkkal alig érthető, hogy kortársai miért nem hittek neki, miért támadták őt?

Semmelweis gyakorlata jóval megelőzte az elméletet. Egy elszánt magyar orvos jóvoltából a mindennapi praxis a tudomány elébe vágott. Bizonyítékai nem voltak. Abban az értelemben bizonyosan nem, ahogyan a mai tudomány tekint a kutatási adatokra, kísérletekre, tesztekre. Semmelweis oldalán csak megfigyelés és tapasztalat állt – rossz reflexek, vaskalaposság a másik oldalon. Az új elképzelést egyszerűbb volt elutasítani, mint kipróbálni és a gyakorlatban alkalmazni. Halála után évek telnek el, mire egy napon Párizsban az akadémiai előadóterem táblájára – általános megrökönyödés közepette – Pasteur felrajzol egy streptococcus baktériumot. A fertőzések természetének megismerésével a kutatás, ha lassan is, de utolérte, és fényesen igazolta Semmelweis Ignácot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bécsben, ahol először fejtette ki nézeteit, egyszerűen nem hittek neki. Magyarországra visszatérve azonban akadtak támogatói. Esélyt kapott, hogy bizonyítson. És bizonyított! Ahogy azt korábban említettem, abban a kórházban, ahol Semmelweis Ignác dolgozott, a halálozások számát sikerült 1 % alá szorítani.

Most, amikor születésének 200. évfordulóján felidézzük alakját, életművét, büszkék lehetünk arra, hogy Semmelweis Ignác nemcsak magyarnak született, de ahol hittek neki, idehaza tette közzé téziseit a gyermekágyi láz okairól, és itt vitte sikerre elgondolásait. Itt, nálunk, Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A legrégebbi magyar nyelvű szakmai újság, az Orvosi Hetilap − több mint másfél századdal ezelőtt − Semmelweis Ignác éppen akkor megjelent új könyvét méltatva így írt: „A jó ügy diadala sokszor késni szokott. Főképp pedig akkor, ha rögeszmék ellen kell küzdenie…a vég siker azonban el nem maradhat.”

A „vég siker” Semmelweis számára sokára jött el, és nem is diadalmasan, hanem csak lassú változásként. Ahhoz, hogy az ő újító téziseit elfogadják, a gyógyítás embereinek szemléletet kellett váltaniuk. Semmelweis fájóan rövid élete során nem sok elismerést kapott, de felfedezése túlélte őt. Sok víz folyt le a Dunán, míg az orvostudomány a fertőtlenítővel lemosta magáról elavult gondolkodásmódjának még a maradványait is.

Az antiszepszis felismerésének fontossága − és vele a módszeres megelőzés szemlélete − újraírta az egész orvostudományt. Mindennemű kezelések, érintkezések, beavatkozások kiindulópontja lett. Ezért Semmelweis Ignácnak örök helye van az orvoslás mérföldköveit lerakó legnagyobb tudósok, Louis Pasteur, Robert Koch, Joseph Lister vagy éppen Wilhelm Conrad Röntgen mellett. Ezért tisztelik szerte a világban, ezért örökítette meg alakját számos képzőművészeti és irodalmi alkotás. Ezért áll szobra a chicagói Nemzetközi Sebészeti Múzeumban, a Halhatatlanok Termében, az orvostudományra legnagyobb hatást gyakorló 12 kiválóság között.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

2018-ban országszerte olyan tudós emberre emlékezünk, aki sohasem erkölcsi diadalra vágyott. Aki minden gondolatával, tettével, hivatástudatával az emberi életet szolgálta.

„Az én tanításom nem arra van ítélve, hogy a könyvtárak porában penészedjék, hanem győztesen hasson a gyakorlati életben…”

Születése 200. évfordulóján − áldozatos életét és munkásságát felidézve − a hálás utókor tiszteleg az „anyák megmentője”, Semmelweis Ignác emléke előtt.

Tanításából – ahogy ő kívánta – gyakorlat lett. Győzött az élet.

forrás: keh.hu

Hirdetés
Hirdetés betöltése...