A táplálék rejtett útja


Hirdetés

3101_nagy

A hamburger zsemléből, egy laposra nyomott sült húspogácsából, salátalevélből, paradicsomkarikákból és ketchupból áll. Ha egy táplálkozási szakértő szemével nézzük, akkor átlagban 15 gramm fehérjéből (proteinből), 27 gramm szénhidrátból és 12 gramm zsírból, továbbá kis mennyiségben vitaminokból és ásványi anyagokból, valamint ballasztanyagokból és bőséges mennyiségben vízből tevődik össze. Mindez együtt 273 kilokalória tápértéknek felel meg. Ez a test túléléséhez nélkülözhetetlen napi energiaszükséglet egy részét képviseli.

Ahhoz, hogy a test az üzemanyagként szolgáló táplálékot tevékenységéhez szükséges formába át tudja alakítani, előmunkálatokat kell végeznie. Először is meg kell emésztenie a hamburger nyersanyagait, vagyis molekuláris alkotóelemeire kell felbontania, és el kell juttatnia a vérbe. Ez a folyamat az emésztőrendszerben játszódik le, ami egy felnőtt szervezetben körülbelül öt méter hosszú, a szájtól a végbélnyílásig tartó tömlőszerű képződmény.

Először a fogak számára kell keríteni valami harapnivalót. Az étel elfogyasztásakor a metsző- és a szemfogak szétválasztják az ízletes falatokat, a záp- és az őrlőfogak pedig pépé morzsolják szét, miközben a nyállal keveredik össze. A nyálat a nyelv tövében levő három pár mirigy termeli. A nyál enzimeket választ ki, mint például a nyál-amilázt, ami rögtön megkezdi a táplálékban található keményítő bontását, így egyúttal segíti előkészíteni az emésztést. A nyál-amiláz azonban főként az ételmaradék lebontását szolgálja, így elősegíti a szájüreg és a fogazat tisztulását. Szükség szerint az ember naponta egy-két liter nyálat termel.

Ha a táplálékpép már elég lággyá vált, a nyelv, akárcsak egy önműködő szállítórendszer, adagonként a torok irányába csúsztatja azt. Rendszerint egyszerre mindig 5-15 milliliteres mennyiséget. A nyelv, ez a nyálkahártyával beborított izom, a „szájmunka” alatt a táplálékot ide-oda mozgatja, anélkül, hogy az ember tudatában lenne, hogy éppen rág, vagy nyel.

Ezzel egyidejűleg a nyelv, az életkornak megfelelően 4000 és 9000 közötti számban meglevő ízlelőbimbóival ellenőrzi a táplálék minőségét. Az édes ételek azért ízletesebbek számukra, mert különösen táplálóak? Vagy ha keserű, akkor mérgező anyagokat tartalmazhat? A nyelven található érzősejtek az információkat az ízlelő idegeken át továbbítják az agyba, ami aztán a ketchup édes ízére étvágy gerjesztésével, vagy esetleg egy megromlott salátalevélre a „kiköpni!” parancsszóval reagál.

Ha a nyelv megfelelőnek találja a falatot, akkor azt a nyelőcsőbe továbbítja. Az újabb szállítás mechanizmusát az egész emésztőrendszerre jellemző perisztaltika végzi. A 25-30 centiméter hosszú nyelőcsövet a bélcsatornához hasonlóan gyűrű alakú, és hosszan lefutó hosszanti lefutású izmok veszik körül. Ezért képes összehúzódni, majd újra elernyedni.

Ott, ahol a táplálékfalat tartózkodik, a nyelőcső fala kitágul. Ez kivált egy idegi impulzust, s azt eredményezi, hogy közvetlenül e hely feletti izomgyűrűk összehúzódnak, a lejjebb találhatók pedig elernyednek. Az így létrejövő hullámszerű mozgások során a táplálékpép lépésről lépésre nyomódik át a nyelőcsövön. Rosszullét esetén megtapasztalhatjuk, milyen erős ez a hullámmozgás. Ilyenkor a perisztaltika iránya hirtelen megfordul, és az emésztőrendszerből felfelé távozik a gyomor tartalma.

Rendszerint azonban a táplálék a másfél liter űrtartalmú, a többféle funkciót betöltő gyomorba kerül. Egyrészt tartalék tárolására szolgáló tartályként működik, amely átmenetileg egy bőséges lakomát képes raktározni. Másrészt a perisztaltikus mozgások segítségével alaposan összekeveri a táplálékpépet, mechanikusan összeaprítja. Ezen kívül a táplálékban levő zsírt emulgálja (azaz apró cseppekre bontja fel) és végül az egészet ismét adagonként a bélbe továbbítja.

A gyomorban ezen kívül a emésztési folyamatok egyéb fontos kémiai lépései is lejátszódnak. A gyomor falában az úgynevezett fedősejtek sósavat választanak ki, ami elpusztítja az étellel behurcolt kórokozók többségét. Ez ellen az agresszív fürdő ellen a gyomor egy vastag nyálkahártyával védekezik. A táplálékrészecskék bontásában a sósav mellett lényeges szerep jut a pepszin enzimnek, amelyet a gyomorfal termeli, és a fehérjék bontásában játszik szerepet.

A hamburger időközben cseppfolyós állapotba került. A gyomor most kissé kitágul, falában a nyomásra érzékeny idegsejtek folyamatosan mérik a telítettségi szintet, és jelzést küldenek róla az agynak. Ha mérete mintegy 20 százaléknál tovább tágul, a jóllakottság érzése lép fel. A mennyiségi szabályozáshoz mindazonáltal még egyéb hatások is hozzájárulnak. Amint az első harapás megtörténik, a különböző szervek, többek között az agy is, hormonokat juttatnak az emésztőrendszerbe. Az emésztés folyamatában ennek a hormonkoktélnak az összetétele változik.

E hírvivő anyagoknak a tucatjai úgy működnek, mint apró kerekek egy szabályozó mechanizmus bonyolult zűrzavarában, amit az éhség és a jóllakottság két ellenkező érzése irányít. Így például a hasnyálmirigy „Langerhans-szigetek” sejtjei elkezdik az inzulin hormon kiválasztását, ha a vérben a vércukorszint a táplálékfelvétel következtében emelkedik.

Ha az étel megérkezik a bélbe, az inzulintermelés már csúcson jár. Az inzulin egyengeti a vérben keringő cukrot a test sejtjei felé, amelyek számára a cukor energiaszállítóként működik. A túl alacsony vércukorszint kiváltja az éhség érzését. A cukorbetegeknél ez a mechanizmus zavart szenvedett, mivel náluk részben vagy teljesen megszűnt az inzulintermelés.

Szerző: Alexandra Rigos

Hirdetés
Hirdetés betöltése...