A személyiség legjobban, a sporttal fejleszthető!!


Hirdetés

A rendszeres sportolás fegyelemre és rendszerességre nevel, pontosságra szoktat. A nyugodt alváshoz és hatékony pihenéshez szükséges a testi, illetve a szellemi fáradtság egészséges aránya. Napjainkban a diákokra már kisiskolás korban is komoly nyomásként nehezedik az állandó szellemi megterhelés, az iskolai teljesítmények hajszolása. Ez mind szellemileg, mind lelkileg próbára teszi a fiatal szervezetet.

A tanulmányi versengésben való helytállás a korábbiaknál sokkal több tanulást, nagyobb információtömeg elsajátítását igényli, ami rendkívüli módon terheli az idegrendszert, és állandó szellemi fáradtságot eredményezhet. A szellemi fáradtság legjobb kipihenési módja a fizikai terhelés. Többórás tanulás után egy félórás kocogás vagy egy rövid focimeccs az udvaron szinte kicseréli az elfáradt agyat, és újult erőt ad a folytatáshoz. A mozgás ugyanis fokozza az anyagcserét, élénkíti a vérkeringést, aktiválja az idegrendszert. Egyoldalú, csak szellemi igénybevétel esetén előbb-utóbb álmatlanság, rendszeresen felületes alvás alakul ki, aminek tartós fennállása a szervezet súlyos kimerüléséhez vezet. Ezzel szemben, ha a szellemi fáradtságot aktív kikapcsolódással oldjuk, úgy a fizikai és a szellemi igénybevételt egyensúlyba hozzuk. Ez biztosítja a mély és nyugodt álmot, a reggeli frissességet.

A tanulmányokban való helytállást is segíti a sport, hiszen a sportjátékok hozzászoktatják az embert a valódi versenyhelyzetekkel való megbirkózáshoz.

Az előnyös fizikai és élettani hatásokon túl nem elhanyagolható a sport hatása a személyiségfejlődésre. A sportolás talán legfontosabb lelki hozadéka a „sportszerű” jellem kialakulása. A sportszerűség egyszerre jelenti a kudarcok elviselését, az elért eredmények szerény elfogadását, a kitartó küzdelemre való képességet, a társak biztatását és segítését. A sportszerű jellem nem mások ellen, hanem saját korlátai ellen küzd, és tiszteletben tartja mások küzdelmét is, amire jó alapot nyújt saját erőfeszítéseinek ismerete.

A fizikai teljesítőképesség két formája, a rövid ideig tartó csúcsteljesítmény (pl. sprint) és a hosszú ideig tartó, egyenletes teljesítmény (pl. hosszútávfutás) más-más jellegű feladatot jelent. A mindennapi élet során talán az utóbbi több szerepet kap: az állóképesség, a tartósan nyújtott megbízhatóan magas színvonalú munka alapvető elvárás a társadalom minden szintjén valós és átvitt értelemben egyaránt.

Edzőjükre figyelő kisfiúkA szellemi teljesítőképesség a fizikai teljesítőképességre is hatással van, és viszont: a kitartás mértéke nem csupán a sejtek, szervek, szervrendszerek állapotától, hanem a központi idegrendszer aktiváló hatásától is függ, amelyet erősen befolyásol az ösztönzés és az elszántság mértéke. Ha tisztán szellemi teljesítmény a cél, a sportban megszokott kitartás akkor is jó szolgálatot tesz, a sporthoz idomult jellem ugyanis nehezebben „adja fel” a nem fizikai természetű feladatokat is.

A fiatal koruk óta rendszeresen sportolók életvezetési döntéseik meghozatalában általában elsődleges fontosságú, hogy az életmód megváltoztatása: egy-egy szokás felvétele illetve elhagyása, mennyiben befolyásolja sportteljesítményüket. Egy gyermekkora óta sportoló serdülő jobban meggondolja, hogy elkezd-e akár alkalomszerűen is dohányozni a barátaival, hiszen tudja, hogy ez drasztikusan csökkentheti kedvenc sportágában nyújtott teljesítményét. Az aktív sportolók önértékelése is biztosabb alapokon áll, hiszen önbizalmukat javítják a sportban elért eredmények, a jobb fizikai erőnlét, az arányosabb, izmosabb testfelépítés.

Hirdetés
Hirdetés betöltése...