Hirdetés betöltése...

A prosztataráknál is rosszabb


Hirdetés

A középkorú férfilakosság legalább fele szenved – az idősebb korosztályban ez az arány akár a 80-90 százalékot is elérheti – a prosztata megnagyobbodásától, mégis sokan vannak, akik a tünetek jelentkezése ellenére sem tudják, hogy mi zajlik a testükben, vagy éppenséggel nem akarnak tudomást venni róla. Pedig az életminőséget komolyan befolyásoló szimptómák csillapíthatók volnának, ha az érintettek idejében felkeresnének egy szakembert.

A röviden BPH-nak nevezett állapotot csak alapos orvosi vizsgálatot követően lehet biztosan diagnosztizálni, ám van jó pár olyan tünet, amely gyanakvásra adhat okot. Ha elmúltál negyven, és különböző vizeletürítési panaszok lépnek fel, akkor érdemes mihamarább urológushoz fordulnod. Az ún. obstruktív, vagy más néven összenyomásos panaszok sokfélék lehetnek, legtöbben azt tapasztalják, hogy nehezen indul meg a vizeletük, vékony sugárban, akadozva ürül. Gyakran erőlködni kell, haspréshez hasonló mozdulatot kifejtve, máskülönben akadozik a vizeletürítés. Egyszerre csak kis adag távozik a húgyhólyagból, de nagyon hamar ismét jelentkezik az inger, legyen akár nappal, akár éjszaka. És ez a kellemetlen folyamat igen sűrűn ismétlődik. Az összenyomásos panaszok oka az, hogy a megnagyobbodott prosztata nyomja a húgycsövet, amelynek így leszűkül az átmérője, ez pedig a fent részletezett nehéz ürítési folyamathoz vezet.

Az obstruktív mellett léteznek még az ún. irritatív tünetek is, ekkor az érintettek hirtelen jelentkező erős, már-már kínzó vizelési ingert tapasztalnak, a vizelet elcseppenhet, vagyis inkontinencia lép fel. Mindkét tünetcsoportnál komolyabb problémát okozhat az, hogy a húgyhólyag nem tud teljes mértékben kiürülni, így könnyen kialakulhatnak bakteriális fertőzések, vagy akár húgyhólyaggyulladás, amely még fájdalmasabb, égő-csípő – olykor véres – vizeletürítéssel járhat.

Nincs miért félni a vizsgálattól

A súlyos esetek kialakulásának egyik legfőbb oka a félelem a vizsgálattól, pedig erre nincs ok. Kellemesnek ugyan valóban nem mondható, de egyáltalán nem fájdalmas. Egyik módja a prosztata kézi vizsgálata, amikor az orvos a végbélen keresztül megtapintja a dülmirigy állapotát, nagyságát és keménységét. Enyhén előrehajolva, vagy oldalt, felhúzott lábakkal fekve könnyebb és egyszerűbb a vizsgálat, amely a közhiedelemmel ellentétben nem jár fájdalommal. A szakember ezután könnyen felállíthatja a diagnózist, amely döntő fontosságú a továbbiakra vonatkozóan. Sok esetben a tapintásos módszer nem hoz elég alapos eredményt, ezért szükség lehet a vizelet laboratóriumi analízisére is, amely segíthet kizárni a fertőzés esélyét. Az ultrahangos vizsgálat szintén nem ritka, hiszen ezeken a felvételeken jól látszik a prosztata mérete és az, hogy a vizelést követően kiürült-e a húgyhólyag vagy sem. Létezik egy különleges műszer, amellyel a vizelet sugarát szokták megmérni, amelyből szintén fontos következtetéseket lehet levonni. Ez sem fájdalmas művelet, csupán egy számítógéppel összekötött tölcsérbe kell üríteni, amely rögtön kiszámítja a vizelet erősségét és sugarának átmérőjét.

Vannak komolyabb vizsgálatok is, amelyeket komplikáltabb esetekben alkalmaznak. Az intravénás urographia is egyike ezeknek, melynek során a beteg egy kontrasztanyagot tartalmazó injekciót kap, majd meghatározott időnként hasi-kismedencei röntgent készítenek róla. Ez már nem nevezhető rutinvizsgálatnak, de bizonyos esetekben szükség lehet rá, mert ezzel a módszerrel jól kirajzolódnak a húgyutak.

Endoszkópos vizsgálatot is csak speciális, indokolt esetben végeznek, mivel ez sokkal kellemetlenebb eljárás: egy vékony, hosszú eszközt vezetnek fel a húgyhólyagba a húgycsövön keresztül, amelynek a végére kis kamerát szerelnek. Ennek a képét televízióra kötik, így az orvos nagyon precíz diagnózist tud felállítani a húgyutak állapotáról.

Szerző: Kincses Maja, forrás

Hirdetés

Hirdetés betöltése..