Egy friss kutatás kimutatta, hogy az alvásidőt a csecsemők sokkal jobban ki tudják jelölni maguk számára, mint a szülők.
Ez nem minden gyereknél jelentkezik ugyanabban az időben, függ attól is, hogy mekkora fény van, ám attól is, hogy milyen a gyerek testi felépítése. Ha tehát olyan időpontban akarjuk alvásra kényszeríteni a kicsiket, amikor a szervezetük még nem jelzi annak szükségét, azzal sem nekik, sem magunknak nem teszünk jót, hosszú távon pedig azok a kisgyerekek, akik álmatlanul töltik az éjszakát, érzelmi és viselkedésbeli problémákat fognak produkálni.
A kutatás során a szakemberek 14 harminc és harminchat hónapos kor közötti gyereket kísértek figyelemmel hat egymást követő éjszakán át, mely során többször ellenőrizték melatonin-szintjüket, megfigyelték, mennyi idő alatt aludtak el, illetve azt is, hogy hogyan viselkedtek. Általánosságban megállapították, hogy a legtöbb gyereknél 7 óra 40 perc körül emelkedett meg a melatonin szintje, és ha a szülők ezután még vártak fél órát az ágyba tevéssel, akkor a gyerek harminc percen belül el is aludt. Ha azonban azokat is lerakták ugyanebben az időben, akiknél csak később emelkedett meg amelatonin szintje, akkor nekik sokkal tovább tartott elaludniuk, és nagyobb valószínűséggel keltek fel újra, vagy kezdtek el rosszalkodni.
A kutatást vezető Monique LeBourgeois pszichológus úgy véli, ha nem a biológiai órája szerint alszik el valaki, az alvászavarhoz vagy súlyos álmatlansághoz is vezethet. Míg a felnőttek maguk dönthetik el, mikor akarnak aludni, a gyerekeknek erre nemigen van lehetőségük, pedig a rosszul megválasztott lefekvési idő sok problémát okozhat mind a gyermek, mind a szülő számára. Leegyszerűsítve a dolgot, minél fáradtabban teszünk le aludni egy gyereket, annál hamarabb fog elaludni, és ezzel számtalan felesleges gond elkerülhetővé válik.