A csokoládé


Hirdetés

A csokoládé

Már a maják és aztékok is fogyasztottak „csokoládészerű” édességeket. Varázserőnek hitt tulajdonsága miatt az „istenek eledelének” is hívták.

A klasszikus korokban fogyasztott csoki összetételét nem ismerjük ugyan pontosan, de ma már tudjuk, hogy élénkítő és hangulatjavító képessége miatt hívhatták „varázserejűnek”.

Hogyan is tölt fel minket a csokoládé „varázserő”-vel?
Ehhez először nézzük meg miből is áll, és hogyan készül a legtöbb csokoládé:
A kakaóbabot először fermentációs, tisztítási és pörkölési eljárásoknak vetik alá elsősorban az íz, szín és aromaanyagok feltárása érdekében. Majd hántolják, és egy kolloid malomban őrlés után készül el az a bizonyos szemcseméretű massza, melyhez cukrot, plussz kakaóvajat, adalékanyagokat és tejport adnak. Ezt meghatározott módon hevítik és hűtik egymás után többször, míg a megfelelő kristályszerkezetű csokoládé el nem készül.
Az így polcokra kerülő csokoládénak a kakóvajtól lesz egy olyan különleges tulajdonsága, melyet a margaringyártók is megirigyelnek: pontosan a szánkban lévő hőmérsékleten kezd szétolvadni…
Jó jó finom, ezt tudtuk, de hogy is van ez a varázserő-dolog?
Vércukorszintünket hirtelen az egekbe repíti, de az nagyon hamar le is zuhan. A csokoládék minimum 40%-os cukortartalma azonban az immunrendszerünket is megtámadja, és a bélflóra egyensúlyát is képes felborítani, mely remek táptalaj a gombák elszaparodásához, így a jól ismert candidiasis kialakulásához.
Boldogságunk magyarázata szerotonin szintünk (boldogság-hormonunknak is szokás nevezni) megemelkedésével van összefüggésben, melyet a csokiban lévő cukor, tej (tejcsoki esetén) és az alkaloidák (mint pl.: teobromin, teofilin, koffein) váltják ki. Sajnos ez azonban nem tart sokáig, eljön a holtpont, és hosszú távon veszélyessé is válhat ennek a hatásnak kitenni magunkat, mert kimerítheti raktárainkat. Az alkaloidák ugyanis gyorsabb égési folyamatokat eredményeznek, először a vérből táplálkoznak, de mivel ez nem lesz elegendő nekik, a glikogén-raktárakhoz fognak nyúlni. Tulajdonképpen ez a saját tapasztalataimban is említett „csoki-energia”, egy a „jövőnktől kölcsönvett energiát” jelent, mely hiányállapotokat is előidézhet.
Azt mondják -most már szakemberek is (nem mind persze)-, hogy azért is jó a csoki, mert fontos antioxidánsokat  tartalmaz. Igen, az antioxidánsok valóban fontosak, hiszen ezek képesek a testünkben felgyülemlő szabadgyököket hatástalanítani. De hogy a csoki mennyit tartalmaz belőlük, miután különböző vegyi és hőhatásoknak teszik ki előállításuk során, arról már kevésbé tesznek említést. Sajnos a válasz az, hogy szinte egyáltalán nem maradnak ilyen antioxidáns polifenolok a végtermékekben.
Ugyanez a helyzet az ásványi anyagokkal, nyomelemekkel. Vas, kálcium és más egyebek valóban megtalálhatók a kakaóbabban, de a szomorú hír az, hogy a csokoládé elfogyasztása után gyomrunkban keletkező csersav, és beleinkben  munkálkodó oxálsav leköti ezeket az ásványokat, és olyan oldhatatlan komplexeket képeznek, melyek nem tudnak hasznosulni, de cserébe károsodást okozhatnak. (Például létezik csokoládé eredetű vesekő is, melyet egy orvos a kő jellegzetes kristályszerkezetéből ma már meg tud állapítani.)
Tehát a csoki varázserejét nem kapjuk ingyen, és hasznos vitaminokat, ásványokat sem adnak mellé.
Felesleges kalóriákat viszont igen. Egy átlagos munkát végző ember energiaigényének 1/3-át fedezi egy tábla csokoládé! Azonban ezzel egyidőben 1/3-nyi vitamint és mikroelemet nem visz be mellé.
A csoki nem alkalmas főétkezésre, kizárólag nassolnivalónak mondható. A nassolás, mint a főétkezések közti rendszertelen étkezés, nincs jó hatással az emésztésünkre, hiszen ilyenkor a még meg nem emésztett élelemmel együtt fermentációnak indul a gyomrunkban, mely szintén kizárja, hogy a minimálisan megmaradt vitaminok fel tudjanak szívódni. Ez az emésztést megzavaró folyamat a felelős gyermekek hiperkinetikus szindrómájáért is, amikor is túlságosan ingerlékenyekké, türelmetlenekké, hisztisekké válnak.
Nem esszük főétkezésként, de mivel csökkenti az étvágyat, főétkezéskor meg kevesebbet fogunk enni, ami ismét relatív hiányt okozhat szervezetünkben.
És akkor még nem beszéltünk a benne lévő, vagy inkább nem lévő „friss tejről”, mely többnyire sovány tejporként jelenik meg, és némelyik fajta csoki magas kakaóvaj tartalmáról, mely már nem csak cukorban, de zsiradékokban is bővelkedni fog.
Figyelembe véve azt, hogy hazánkban eleve 30%-kal több kalóriát fogyasztunk, mint amire szükségünk lenne, és ehhez szorosan köthető az a tény, hogy Magyarország lakosságának 50-55%-a túlsúlyos, könnyen beláthatjuk, hogy a csokifogyasztás egyáltalán nem használ ennek az amúgy is rossz tendenciának. Mindenképp érdemes csökkenteni az elfogyasztott mennyiséget.
Hogyan tegyük ezt, mikor annyira szeretjük? Mit együnk hát helyette?
Ezekről a kérdésekről is fogok még a későbbiekben bőven írni. Megnyugtatásul mondom, tudunk mit tenni, és mit enni! J
Addig is egy gyors, egyszerű és sok-sok fokkal jobb alternatíva az édesszájú társaimnak:
Egy kis karobpor banánnal turmixolva, ha már nagyon kell valami „csokikrém-szerű”.

Csak mértékkel!

Szerző: Matisz Viktoria

Hirdetés
Hirdetés betöltése...