Hirdetés betöltése...

375 éve született, a tudománytörténet egyik legnagyobb lángelméje, Sir Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász.


Hirdetés

Sir Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász, a tudománytörténet egyik legnagyobb lángelméje 375 éve született. Ő volt az első, akit lovagi rangra emeltek tudományos munkássága miatt. A Da Vinci-kód című regény rejtélyében a szerző ezért írt úgy róla, hogy a Londonban nyugvó lovag, akit a pápa tett a sírba.

Háromszázhetvenöt éve, 1643. január 4-én született Sir Isaac Newton, aki korának legnagyobb polihisztora volt.  Születésekor az Angliában akkor használatos Julianus naptár szerint december 25-ét írtak, amely szerint előző év karácsonyán látta meg a napvilágot a Woolsthorpe-by-Colsterworth nevű falucskában. Három hónappal azután jött a világra, hogy apja meghalt, ráadásul koraszülöttként, rendkívül kis súllyal. Hároméves volt, amikor anyja újra férjhez ment, őt pedig nagyanyjánál hagyta.

Newton nem szerette mostohaapját és ellenséges érzelmeket kezdett táplálni anyja iránt is, amiért cserbenhagyta, későbbi beszámolója szerint legszívesebben házukat is rájuk gyújtotta volna. A falusi iskolák után Granthamben folytatta tanulmányait, ahol beleszeretett a helyi gyógyszerész lányába, akit feleségül is kért. Miután azonban megkezdte tanulmányait a cambridge-i Trinity College-ban, a szerelem lassan kihűlt, és a lány máshoz ment feleségül. Newton ezt követően nem bonyolódott újabb szerelmi kapcsolatba, és soha nem nősült meg.

Az ifjú tudós, akit fejen talált a tudás gyümölcse

A Trinity College oktatási rendszere Arisztotelész tanításaira épült, de Newtont jobban érdekelték Descartes, Galilei, Kopernikusz, Kepler írásai. Diplomázásának évében, 1665-ben fedezte fel a binominális tételt és kezdte kialakítani a matematikai kalkulus-elméletet. Amikor a nagy pestis járvány miatt az egyetem bezárta kapuit, és Newton másfél évig otthon időzött, minden idejét a kalkulusnak, az optikának és a gravitáció kérdésének szentelte. 1666-ban fogalmazódott meg az ekkor még csak huszonnégy éves Newtonban a differenciálszámítás, a színelmélet, a centripetális erő, a mozgástörvények és a gravitációs vonzás elmélete.

Nagy-Britannia, 1971. Sir Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász portréja. A festmény szerzője és készítésének időpontja ismeretlen, a reprodukció 1971-ben készült. (MTI/CP)Nagy-Britannia, 1971. Sir Isaac Newton angol fizikus, matematikus, csillagász portréja. A festmény szerzője és készítésének időpontja ismeretlen, a reprodukció 1971-ben készült. (MTI/CP)

A máig népszerű történet szerint a gravitáció törvényének megalkotásához egy fáról a földre pottyanó alma adta az inspirációt. Az eseményt Newton asszisztense örökítette meg memoárjában, és később Voltaire is beszámolt a jelenetről. Newtont erősen foglalkoztatta, hogy miért esik az alma mindig a földre. Miért nem oldalra vagy felfelé esik, hanem mindig a föld középpontja felé? Newtont a gravitáció jelensége mellett az is érdekelte, vajon a gravitáció egészen a Hold pályájáig érvényesül-e.

Az évszázad tudós párbaja

Cambridge-be 1668-ban tért vissza, és optikai problémákkal kezdett foglalkozni. 1669-ben ösztöndíjat kapott az egyetemtől, és közzétette két meghatározó művét a végtelen sorozatok elemzéséről és a sorok és fluxiók módszeréről. Newton és Leibniz egymástól függetlenül, más-más szemlélettel alkották meg a differenciál és integrál kalkulust. Bár Newton tíz évvel korábban dolgozta ki elméletét, mégsem publikálta attól tartva, hogy kortársai kigúnyolják. Leibnizet többen is plagizálással vádolták meg. Emiatt elkeseredett ellenségeskedés támadt a két tudós között, amely nemcsak az ő életüket árnyékolta be, hanem szakadáshoz vezetett a brit és az európai matematikusok között, és egy évszázaddal vetette vissza a brit matematikai analízist.

A fény és az égi jelenségek nyomában

Newtont Isaac Barrow matematikus, fizikus utódjaként 1669-ben kinevezték professzornak Cambridge-be. Optikát tanított és vizsgálta a fénytörés jelenségét, és felfedezte, hogy az eredetileg összetett fehér fényt a prizma alkotóelemeire bontja szét, egy másik prizma pedig újra össze tudja állítani fehér fénnyé. Bebizonyította azt is, hogyha a fény szétszóródik, akkor is ugyanolyan színű marad, tehát nem a tárgyak hozzák létre a színeket, hanem visszatükrözik a már színes fényt.

Newton azt tűzte ki célul, hogy olyan távcsövet szerkesszen, melyben a képeket körülvevő színes foltok zavaró hatása nem lép fel. Ezt ugyan nem tudta elérni, de megszerkesztette a ma Newton-távcsőnek nevezett tükrös távcsövét. 1672-ben bemutatott Fény és színelmélet című munkája akkora vitát váltott ki a Royal Society tagjai között, hogy elhatározta, nem publikál többé.

Edmund Halley bíztatására 1684-ben mégis belefogott a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica megírásába, melyet sokan a tudománytörténet, sőt az egyetemes emberi történet legnagyobb alkotásának tartanak. A könyvet mindössze tizenhét hónap alatt írta meg. A jelentős tudományos műben az égi-mechanika kérdéseire kereste a választ. Az égi jelenségek összességét azzal magyarázta, hogy a gravitáció a Nap közepe felé hat a távolság négyzetével fordított arányban.

Az emberi nemet szellemével felülmúlta

Súlyos idegösszeomlása után lassan épült fel, és bár szellemi képességeit visszanyerte, élete hátralevő harmincöt évében már nem volt több jelentős felfedezése. 1699-ben az állami pénzverde vezetője lett. 1703-tól 1727. március 31-én bekövetkezett haláláig a Royal Society elnöke volt. Bár a filozófusok kis helyet szánnak a newtoni világképnek a filozófia történetében, egyáltalán nem elhanyagolható ezen a területen végzett munkássága sem. A filozófia lényegét abban látta, hogy a mozgásjelenségeken keresztül megvizsgálta a természet erőit, majd ezekből az erőkből vezette le a többi jelenséget.

Megfogalmazta, és ezzel hosszú időre meghatározta a természettudomány kutatási módszerét is. Kitűzte a természettudományos kutatás alapvető célját és egységes, úgynevezett koherens világképet alkotott. Newton nyolcvanöt évet élt, tisztelettől övezve. A királynő 1705-ben lovaggá ütötte, ő volt az első, akit tudományos munkásságáért kapott nemességet. A Westminster apátságban temették el Londonban. Az elbeszélések szerint senki sem látta őt szórakozni, nevetni, és jóformán még az étkezésre szánt időt is pazarlásnak tekintette.

MTI

Hirdetés
Hirdetés betöltése..